Mit tegyek, ha ugy erzem, teljesen depresszios lettem?

nagyon sok problemam van, amiröl nem tudok senkivel beszelni. Az a baj, hogy a szuleim elvaltak es apukam nem tudja elfogadni, hogy öt is es anyat is egyforman szeretem. Amig vele eltem (a nagyszuleim meg a szomszedban) allandoan anya ellen neveltek, minden dolgot kitalaltak, amivel ott tarthatnak, peldaul, anyarol egy csomo rossz dolgot mondtak, hogy utalatot keltsenek bennem. De valojaban en nagyon is szeretem anyukamat, csak ez egyszeruen beleegett a tudatalattimba.

2015. decembereben költöztem ide anyukamhoz, akkor kezdtem fogyokurazni. 168 cm es 64 kg voltam. Anorexias lettem, 43 kg-ra fogytam. Szerintem az egyik dolog ami a fogyas hattereben allhatott az apukam (mert attol en nagyon szeretem öt) illetve, amiröl nm tudtam senkinek beszelni, az az, hogy egy fiuval szerelmesek voltunk egymasba otthon, de nem jöttunk össze, mert felenk voltam ,masreszt kiköltöztem anyahoz. A mai napig iszonyatosan hianyzik es ugy erzem nem tudom elfelejteni soha. Nem tudnek egyszeruen masba beleszeretni, ugy erzem. Ugy tudom neki nincs senkie, de mostmar nem szoktunk beszelni :( Nemreg irtam neki, de nem latta az uzenetet. :( nagyon hianyzik nekem. 16/l

Volt egy pszichologus otthon aki azt mondta,hogy nagyon fontos, hogy apaval jo kapcsolatom legyen, mert az is meghatarozza, hogy hogy viszonyulok a fiukhoz. Ha nincs ez apaval ,akkor lehet minden oke lett volna es siman összejöttunk volna. Mert en tenyleg nagyon megszerettem, de tulsagosan felenk voltam.

Es nem szeretnek sirankozni, de ugy erzem az egesz eveszavarom hattereben ez all. Egyszeruen megutaltam önmagamat es ugy erzem nagyon nehez elfogadni ezt az egeszet es szeretettel fordulni barki iranyaba (önmagam iranyaba is).