Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Nagyon hipochonder vagyok....

Nagyon hipochonder vagyok. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Szóval az a helyzet, hogy rettenetesen hipochonder vagyok... De nem úgy, hogy a tv-ben hallok egy betegséget, és azt beképzelem magamnak, hanem én egy konkrét betegségtől félek, és már nem bírok megszabadulni a gondolattól. A betegség amitől rettegek az a vakbélgyulladás (nem tudom miért félek tőle) és egész nap ezen gondolkozom miközben valós fájdalmakat érzek. Tényleg fáj a hasam jobb oldalt, és előfordult az is, hogy hánytam is. Na most én ezzel VOLTAM orvosnál, majdnem minden egyes nap megyek, és eddig mindig azt mondta, hogy vakbélgyulladásom nincs. Engem nem zavar, ha egész délután a váróteremben kell ülnöm, mert ha orvosnál lehetek, akkor megnyugszom, viszont CSAK orvosoknak hiszek az egézségemmel kapcsolatban. Hogyan felejthetném el ezt a betegséget? (Pszichológushoz is járok, OCD-m és pánikbetegségem is van)

A válasz azért érdekel, mert úgy érzem, hogy megőrülök ettől a félelemtől és aggaszt, hogy egyre gyakrabban vannak szuicid gondolataim. Köszönöm az értelmes válaszokat...



2017. máj. 9. 12:32
 1/7 anonim ***** válasza:
A pszichológus nem segít?Az ő dolga lenne.
2017. máj. 9. 12:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:
Segít, a pánikbetegségemben, és a kényszerbetegségemben segít, de ettől a betegségtől annyira félek, hogy úgy érzem, ezen a pszichológusok sem tudnak segíteni.
2017. máj. 9. 12:50
 3/7 anonim ***** válasza:

Fóbia, van ilyen. Lehet kezelni. Mondtad már a pszichológusnak hogy fóbiásan félsz a vakbélgyulladástól? Célzottan lehet kezelni ugyanis.


Nyilván a szorongás és pánikbetegség csak rontja, ahogy azok enyhébbek lesznek, ez is enyhül majd, de mégis jobb lenne ha elmondanád ezt is.

2017. máj. 9. 13:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
Gondolj arra, hogy ha begyullad és kiveszik, akkor soha többé nem kell majd ettől a betegségtől félned.
2017. máj. 9. 13:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 A kérdező kommentje:
Csak az a baj, hogy én nem tudom megkülönböztetni, hogy mikor van lelki eredetű fizikai fájdalmam, és mikor van tényleg baj. És attól félek, hogy a szüleim sem fogják észrevenni, ha esetleg tényleg baj lesz, mert már annyiszor mondtam, hogy fáj, pedig nekem tényleg fájt. (Kiskorú vagyok) Vagy ez a félelmem nem reális? (Köszönöm szépen az eddigi válaszokat :) )
2017. máj. 9. 14:25
 6/7 anonim ***** válasza:

Szerintem hipochondriánál igazából semmi más nem segít, csak a K-PAX-terápia :) : az embernek szembesülnie kell a saját halandóságával. Egyszerűen el kell gondolkodni és merengeni párszor a TÉNYEN, hogy vakbélgyulladással vagy anélkül, egy nap MEG FOGSZ HALNI. És nemigazán áll hatalmadban befolyásolni, hogy ez a nap mikor következik be.

Meg kell érteni azt is, hogy a halálunk napja nem annyira különleges, mint azt gondoljuk, az élet ugyanis nem egy állapot, ami tól-ig fennáll, aztán jaj, vége, hanem egy folyamat, ami örök. Ha leveted a bőrkabátot, majd felveszel egy másikat. Ennyi. Az ember amúgy is 7 évente "reinkarnálódik", testet cserél. Minden lélegzettel meghalunk egy kicsit.

2017. máj. 9. 19:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
Én is ilyen vagyok valamennyire.Nyáron kitaláltam,hogy simán kialakulhatott mélyvénás trombózisom a vádlimban.Fájtak a vádlijaim,lüktettek.Amikor befejeztem a ráfigyelést (nagyon nehezen)szinte azonnal megszűntek a panaszaim.Ha az orvos azt mondta hogy nincs vakbélgyulladásod,hidd el neki.A pszichológusnak beszélj erről a problémáról,hogy segíthessen.
2017. máj. 9. 22:35
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!