Gyűlölöm az életemet, mit tehetnék?

Ez az egyik legjobb "kérdés" amivel az utóbbi időben találkoztam. Úgy gondolom, hogy az a néhány ember, aki végre meg tudja fogalmazni, hogy valami nincs rendben azzal, ahogyan élünk, ahogy a szabadidőnket más hasznára feláldozzuk, hogy nemlétező, generált szükségleteket elégítsünk ki, összefogva ki tudna találni alternatív megoldásokat. Mert a jelenlegi rendszer még mindig nem különbözik szinte semmiben a rabszolgatartástól.

https://www.youtube.com/watch?v=oL1jk1-mURc

https://www.youtube.com/watch?v=DK1VcbiLazs

Így igaz utolsó!!! Húsz éve rohadok egy sötét irodában, félvak vagyok már, kimenni se mehetek szinte:( ha nem lenne a gyerekem akiért teszem...átérzem a posztert azért írom hogy az ember sokat kibír:(((( De nem szabadna. A társadalomnak se hasznos ugye az az egyén aki nem a maxot hozza ki-szinte csak vegetálunk. Mindenkit okolunk később a xar életért, gyereket, szülőt.....pfff..

Más országokban is vajon ilyen a "mentalitás" vagy csak ez a sírva vigad a magyar...vonal..?

Régen én is így gondoltam..Hogy nincs értelme meg nem akarom, és ez rohadt sz*r érzés volt.

Aztán elkezdtem keresni azt, amit egy kicsit is szeretek, mert én sem akartam életem végéig bemenni s hazajönni, közben meg csal elviselni a dolgokat..

Egyébként tapasztalatból írom, hogy a másik véglet, ez a munka=rabszolgaság is orbitális egy fa*szság.

Miért? Mert míg pl én is voltam pár hónapig munkanélküli, a semmittevés ugyanoylan demotiváló, és ugyanúgy sz*rul érezné magát a legtöbben, amiért semmi hasznosat ne cselekszik és semmit értelmeset nem tesz, csak megy ugynaúgy nap nap után.

Mert hogy alapvetően igaz lenne, hogy minek dolgozni, de ugyanakkor a legtöbb ember egyszerűen képtelen normálisan felhasználni, valamint beosztani a szabad idejét. ÉS ez tény!

HA nem rézed jól magad ott, valamint a munkádban sincs semmi, ami motiválna, akkor talán más fele is tekintgethetsz. Én is voltam már így, és van aki képes rá, de én pl nem tudok úgy dolgozni, ha nem érzem, hoyg hasznosat csinálok, vagy kreatívat, vagy bármi, amitől érzem, hogy ennek van rételme.

(Megjegyzem szerintem a te munkádban is meg lehet találni a jót, de ha neked nem megy, akkor nem megy.)

Ez mind abból jön, hogy a külső elvárásoknak megfelelően - gyanítom szülők pl- vagy ott, és ezen a pályán.

Anyagilag valóban jó döntés volt, de felnőtt ember vagy már, magad döntesz: lehetődésed van arra is, hogy más terület felé nyiss, de akkor kezd is el, és tegyél érte.

Másrészt az is lehet, hogycsak a jelenlegi kollégáiddal van baj.

Semmi sem kötelező, én több helyen megfordultam, és nő létemre nagy szívóssággal mentem tovább, és ha kellett,ott hagytam azt a helyet, amit tudtam, hogy nem ezt keresem. De ez az út is borzalmasan nehéz volt ám.

De most végre jó helyen vagyok, és szeretem a munkámat. ÉS bár szívtam rövid ideig 1-2 sz*r helyen és gyomorideggel míg ide eljutottam, de itt most újra jó fej kollégáim és főnököm van, magyarul megtaláltam a helyen.

Én is onnan indultam, hogy ezt nem szeretném, semmi értelme bemenni és létezni valahova, meg oké de akkor mit szeretnék stb.. Minden apró lépésekkel vezetett ide ( tényleg aprókkal). Sokszor voltam kibukva, és már nem hittem benne én sem. De megérte. Vannak azért jó helyek is, de az én arányom 1 a 4-hez ( bocsi, de ez a magyar valóság, 4 munkahelyből 3 sz*r sz*r emberekkel)...

N