Miért vonz az öngyilkosság? Miért gondolok erre ennyit? Egyáltalán miért gondolkodok ennyit?

Nem is tudom hol kezdjem. Rengeteget agyalok. Gondolkodom éjjel-nappal. A múltamon és a jelenemen, a jövőmbe már bele sem merek gondolni. Az az igazság, hogy én egy elég antiszociális magányos ember vagyok. Vagy inkább lettem. Iskolában annakidején rengeteget bántottak, mert vékony vagyok, és mert kancsal. Egyikről sem én tehetek, nem én választottam.. Ebből kifolyólag barátaim sincsenek, nem is voltak, barátnőim voltak már, bár az sem sok (mondjuk nekem ez nem is volt életcélom hogy minél több nővel legyek együtt így vagy úgy).. Viszont emiatt, hogy egyedül vagyok, önbizalmam is a béka s..gge alatt van. Próbálok pozitívan gondolkodni, néha megy, de még akkor is agyalok, néha nem. Ez a világ felé elég komoly hangulatingadozással jár. Most jelenleg dolgozom, kollégáimmal is jól kijövök, mégis úgy érzem hogy annyira nem kedvelnek mintamennyire mutatják, mintha csak azért lennének jóba velem, mert velem kell dolgozniuk, mert rajtam is mulik a darabszám.. Egy pár munkahelyet már megjártam, mert eddig mindenhol összevesztem emberekkel, de nem tartom úgy hogy az én hibám lenne, egyszerűen lenéznek az emberek és nem hajlandók velem dolgozni.. És ezt a sok munkahelyváltást már a családomtól és a lakótársaimtól (tőlük főleg) visszahallom folyamatosan.. Lelkileg teljesen le vagyok törve.. Minden kis apróság megfog, meg fog az hogy az egyik kollégámmal, akivel együtt kezdtünk a munkahelyemen, jobban kijönnek az emberek, többe nézik mint engem, kiakadok azon azon, hogy neki jobban megy a munka, és ha nekem is megy, akkor a régieknek fel se tűnik, akkor kitalálnak mást amit az arcomba vághatnak. Az is hosszas gondolkodásba torkollott, hogy ma lakótársam kezébe adtam a macskám és ő megijesztette (szándékosan), bár rászóltam, mégis gondolkodtam hogy ezt úgymond annyiban hagytam, nem vertem be neki vagy valami, hogy egy törékeny állatot kínoz.. Pedig semmi baja nem lett a macskámnak, azon kívül hogy akkor megijedt, mégis valahogy én nagyon megsajnáltam, lehet hogy azért van, mert engem is rengeteget bántottak, szekáltak, és szekálnak a mai napig.. És most jön a lényeg. Rengeteget agyalok azon, hogy mit rontottam el, miért élek? Miért van az, hogy akkor is én vagyok a Sz...r ha megvédem magam ( mertakkor egy köcsög paraszt vagyok), és akkor is ha nem (mert akkor muja vagyok).. Rengetegszer jutok el odáig fejben, hogy hogyan kéne eltennem magam láb alól, és már találtam is rá megoldást, de amint elhatározom magam, eszembe jut a családom, ha megtenném, ha megölném magam már úgysem érdekelne, de most még belegondolok hogy mit élnének át a testvéreim, az anyám, az apám, akik nem is tudják milyen lelki állapotban vagyok.. Gondolkodom rajta, hogy elkezdek szedni kedély-javítót vagy valami, mert ez a sok agyalás kikészít, rengetegszer jön rám dühroham, pl mert már műszak elején ráparázok hogy vajon hogy alakul a műszak, miért fogok kapni, mit fogok rosszul csinálni.. Nincs nehéz munkám, csak pörögni kell, mert sok terméket kell gyártani, szeretem, mert maga a munka nem megterhelő és nem keresek rosszul (bár az utóbbi hónapokban túlélőként éltem, mert rengeteg fizetni valóm volt és mivel váltogattam a munkahelyeket, nem sok pénzem volt (hozzáteszem ezen is rengeteget gondolkodom)).. Nem tudom mennyire érthető amit most leírtam, mert folyamatosan gondolkodom most is.. Egész éjjel nem aludtam, pedig nemsoká megyek dolgozni.. Mit csináljak? Szedjek gyógyszert, menjek el pszichológushoz? Tudna egyáltalán segíteni? Nem tudom megmondani, hogy depressziós vagyok-e, vagy bármi mentális betegségem van-e.. Azt tudom, hogy jár az agyam, sokszor a fejemben hangokat is hallok (persze nem mint a filmekben, hogy vezzényelnek, hogy öljem meg magam, csak néha egy pillanatra mintha a nevem hallanám, de pl volt olyan, hogy gyerekzsivajt hallottam egy éjjel, be is paráztam..).. Nem bírok emberek közt meglenni, letelik a munkaidő és bevonulok a szobámba, annyira járok ki, hogy bevásároljak, meg főzzek.. Nagyon ritkán vagyok lakótársaimmal, de őket is inkább kerülöm.. Idegileg teljesen kész vagyok, pillanatok alatt felhúzom magam minden apróságon.. Olyanokon is amiken már nem tudok változtatni, de eszembe jutnak.. És mindig oda fajul, hogy meg akarom ölni magam.. Mit tegyek? 22/F - Remélem értitek a problémám, mert szerintem eléggé összevissza írtam le.. Köszönöm előre is a válaszokat!