Félek a tükörképemtől?

Évek óta nem tudok tükörbe nézni világosban. Furán és hihetetlenül hangozhat. Amikor kisminkelem magam csak sötétben tudom. Nem tudom elfogadni az arcom, nem múló pattanások, és egy heg a bal szemöldököm felett, ami teljesen elrontja az arcomat. (mások szerint nem, vagy legalábbis nem vallják be)

Évek óta nem kezelt depresszióval is küzdök, iskolába (egyetem) nem tudtam/tudok járni emiatt. Félek az emberekkel találkozni, beszélgetni világosban, szorongok a tömegközlekedésen, nehogy valaki az arcomra nézzen. Nagyon foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, de nagyon félek tőle.

Fel kell keressek egy pszichológust, de nagyon félek elkezdeni, félek, hogy nem fogja nekem senki elhinni, hogy ezek miatt meg akarok halni. (mert elvileg annyira nem vészes a helyzet, mint én látom)

Egyszerűen képtelen vagyok kijönni ebből, és úgy látni magam, mint ahogy esetleg más lát kívülről.

Nem tőletek kérek tanácsot, csak érdekel más ismeri-e ezt a jelenséget?

Én még sosem találkoztam vele, mármint olyan személlyel, aki konkrétan nem tud belenézni a tükörbe.

Nagyon ijesztő, de ha ez nem változik meg nem fogok tudni így élni.

Próbálom gyakorlatiasan kezelni, bejelentkeztem hegkorrekcióra (mert egyébként egy elrontott heg van a fejemen, szerintem :D), de ezek mind hiába, van egy érzésem, hogy a pattanások nem fognak elmúlni addig, amíg ebben vagyok.

Ördögi kör, amivel nem tudok mit kezdeni. Nem tudom minek kell még történnie, hogy elmenjek egy pszichológushoz.

Mint mondtam ezek évek óta tartó gondok, amik miatt konkrétan életképtelen vagyok. Talán attól félek, hogy ha a pszichológus sem tud nekem ebben segíteni megoldani, akkor már nem marad semmi?

Más érzett már hasonlókat?

Kérlek segítsetek!

22/L