Hogyan tudnék kigyógyulni a depresszióból?
Sziasztok!!
Megpróbálom nagyon röviden elmondani, hogy mi a baj.
Nemrégibben jöttem rá, hogy depressziós vagyok. Utána néztem a tüneteknek és egyértelműen az vagyok, vagyis: lehangolt, túl érzékeny, kissé szorongok meg sok minden...
De nagyon szeretnék ebből kigyógyulni!! Idén fogok érettségizni és jövőre mennék tovább tanulni, de az igazság az, hogy mikor arra gondolok, hogy idén fejezem be a sulit és megyek tovább, hát... nagyon nem tudom mi lesz velem. Sötét a kép, egyszerűen nem tudom mihez kedzdej magammal - ez is egy tünete a depressziónak.
Tudom, pszichiátriára kellene mennem és készülök is oda menni, csak a suli miatt most okosabban kell bánjak az idővel, nem mehetek akármikor.
Olvastam olyat is, hogy az sokat segít, ha a család támogat ebben meg minden. Mi van olyankor, ha ez nem teljesen fog összejönni, legalább is szerintem.... Legfrissebb élményem ma volt, mikor tesóm szépen közölte velem, hogy egy senki vagyok, egy nagy nulla és semmire nem viszem az életben. Ezután elsírtam magam. Amúgy se voltam jó hangulatomban, ez rátett egy lapáttal még. Úgyhogy tesómtól ilyen téren nem várok támogatást.
Mellesleg nem szeretnék gyógyszereket szedni, nem hiszem, hogy olyan súlyos lenne a dolog, de nagyon szeretnék végre megváltozni!!
Előre is köszönöm a segítséget!
19/F
válasza:
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat!!
Igazából fogalmam sincs hogy hogyan/mivel kezdjem a változást. Igen, sokszor próbálom magamtól megoldani a problémáimat úgy, hogy azt sem tudom merre mennjek. Rengeteget olvasok, videókat nézek, de olykor elveszek az információk sokaságában.
Kezdetben van egy nagy lelkesedés, mikor rájövök valamire, de aztán szép lassan alábbhagy és kezdődik minden előről.
Mellesleg már vannak ötleteim a továbbtanulásban, nem is kevés, elég sok minden érdekel, csak nem vagyok eléggé motivált. Olyan, mintha hiába vágyok rá és teszek meg mindent érte, nem érem el.:/
A tesóm.....? Semmi olyat nem csináltam, amivel kiérdemeltem volna ezt a bánásmódot.
Kimentem a konyhába tükörtojást csinálni magamnak vacsorára. Erre bejön, észreveszi a serpenyőt és elkezd ordibálni, hogy ezt a serpenyőt másra használjuk, meghogy visszatettem az üres dobozt a hűtőbe, amibe a tojások voltak (én nem láttam hogy már üres volt, csak belenyúltam, hogy kivegyek belőle néhányat).
Mindezt olyan flegmán, lekezelően mondja, hogy olykor odajön és valamivel megüt.
Én vagyok a bátyja, nem kéne hagynom magam, de a baj, hogy az ilyenek miatt csak idegeskedek, amit nem akarok.
Nem az első eset, hogy ezt csinálja. Voltak sokkal durvább esetek is...
Mikor segíteni kell neki, akkor jó vagyok, de aztán meg így bánik velem..
(soha nem kért bocsánatot)
válasza: válasza: válasza:# 4/
Köszönöm a jó tanácsokat! :)
Néha nehéz csak a jelenre koncentrálni. Igazad van, sajnos sokszor agyalok azon, hogy mi lett volna ha másképp csinálok dolgokat, vagy ellenkezőleg a jövővel kapcsolatban is sokat szoktam agyalni. A jövőben főképp az zavar, hogy mivel például egyetemre szeretném majd menni, de nem vagyok túl jó tanuló se (nem tiszta egyes, de azért vannak ketteseim sajnos - főleg a reál tárgyakból) és ezért azt hiszem, nem fog összejönni, míg másoknak igen. Másokhoz hasonlítom magam...
/6
Háát van benne valami, de szerintem az érzékenységen is vannak határai.. Mondjuk én néha már túlérzékenyen reagálok valamire. Vagy csak én hiszem ezt a bélyegek miatt?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!