Ez milyen depresszió?

Néha hatalmas világfájdalom van bennem. Gyűlölöm az emberek többségét (huligánokat, plázacicákat, aljas embereket, egyéb nagyképű embereket). Arra gondolok, hogy jobb lenne, ha nem is léteznék, és soha többé nem kéne léteznem. Gyűlölöm az életemet is időnként.... mert sok traumám van. Legszívesebben sajátkezűleg vetnék véget az életemnek.

Ezek az érzések, gondolatok nincsenek folyamatosan jelen. Valamikor kiegyensúlyozott vagyok, és boldognak érzem magamat. Mindig próbálok a pozitív dolgokra figyelni, és legtöbbször ez kihoz a depresszív állapotból.

De hogy létezik az, hogy a depresszióm csak átmeneti? Megjelenik, és néhány nap múlva elmúlik. Ez mi? Azt hittem, hogy a depresszió egy folyamatos állapot. Van ilyen változata is, hogy az illető csak néha tapasztal lehangoltságot, öngyilkos vágyat, máskor pedig kiegyensúlyozott és boldog? Nem felpörgetett vagyok olyankor, amikor kiegyensúlyozott vagyok, vagy örülök valaminek. Habár olyankor sincs kedvem élni, mert tudom, hogy ez az öröm elszáll majd, és megint jön valami rossz, megint depressziós leszek. Szóval bipoláris nem lehetek, mert a bipolárisok felpörgetett fázisokba is kerülnek. Még ha boldognak is érzem magam átmenetileg, mindig ott van a gondolat bennem hogy minek élni, hiszen úgyis hamarosan jön a depresszió.