Ez depresszió? (hosszú magyarázat)

Kilátastalannak ès èrtelmetlennek èrzek mindent. Nem folyamatosan, van, hogy napokra van, hogy órákra rám tör. Magányos vagyok nagyon- anyukám nem èl, apámat nem èrdeklem, a barátomnak pedig megvannak a maga problèmái. Ugyanakkor, ezeken a napokon nincs is kedvem senkihez. Idegennek èrzem magam, mindenki távolinak tűnik, a legrosszabb, hogy van, hogy ez nem is zavar.( közben nagyon kètsègbeejtő, hogy ennyire távolinak èrzem őket). Az egyik percben sírok a magány miatt, a másikban úgy èrzem, egyedül is jól meglennèk. A munkahelyem unalmas, 6 órából, ha kettő az, amit èrtelmesen eltöltünk, de jelenleg nincs más a közelben. A fizetès is rossz.

Annyi mindent eltervezek, hogy csinálok, de erőm, kedvem nincs hozzájuk. A hangulatingadozás miatt a nyelvvizsgámra nem tudtam rendesen kèszülni, anèljül pedig a diplomámat nem adják ki. Ebben is elbuktam.

Feleslegesnek, tehernek èrzem magam. Kb el is tűnhetnèk, senkit nem rázna meg mèlyebben.

Nem tudom, hogy ez "hiszti" ès"lustaság" ( apám szerint) vagy depresszió.

Nèha jobb kedvem, ha olvasok vagy a hobbimhoz kapcsolódó cuccokat vásárlok. Ezeken kívül teljesen üresnek èrzem magam.

23L