Miért nem tudok boldog lenni?

Már a serdülőkorom kezdete óta folyamatosan negatív gondolataim vannak és nagyon önbizalomhiányos vagyok. Korábban még ezt annak tudtam be, hogy valószínűleg ez az adott korral jár, majd elmúlik. Még mindig elég fiatal vagyok, de már kb. hét éve képtelen vagyok igazán boldog lenni, pedig mindenem megvan, szeret a családom, csodálatos barátaim vannak, sikerül mindent elérnem, amit csak szeretnék. Mégis nagyon magányosnak és boldogtalannak érzem magam, régebben azért is bűntudatom volt, hogy nem érdemelném meg mindezt, és hogy vannak, akiknek sokkal rosszabb az élete, és én meg itt szenvedek azon, hogy egy nullának érzem magam. Végzős gimnazistaként nem tudtam, hogy mit akarok az élettől, így elkezdtem egy egyetemet, de októberben rájöttem, hogy nem az való nekem, nem akarom azt csinálni egész életemben. Kiskorom óta volt egy álmom, hogy mit szeretnék tanulni, de azt hittem nem vagyok elég jó ahhoz, hogy egyáltalán felvegyenek, így aztán még kilencedikes koromban lemondtam róla. Aztán fél év alatt sikerült mégiscsak felkészülnöm és felvetetnem magam oda, ahova mindig akartam járni, és azt hittem, hogy most, hogy azt tanulhatom és csinálhatom majd, amit igazán szerettem volna, végre boldog leszek. De nem. És a legrosszabb, hogy elvileg most élem a legszebb éveimet, azt tanulom ami érdekel, de ugyanolyan reménytelennek érzem hogy valaha is boldog lehessek, hiába van meg mindenem ahhoz, hogy az legyek. Az emberekben is folyamatosan csalódtam az elmúlt két évben, úgyhogy annyira bízni sem tudok már senkiben, valószínűleg ezért is érzem magam magányosnak.

Köszönöm, ha valaki elolvasta, kicsit hosszúra sikeredett.