Eljutottam a vegletekig? 20/L

Kb 11-12 eves koromban kezdodhetett. Mindig azt remeltem csak a kamaszkor ,,átka" , majd elmulik. Már akkor sejtettem,hogy valoszinuleg nem ez a helyzet, dehat az ember remenykedik... Igazam lett. Evrol evre rosszabbodik a helyzet.

Jovokepem van, alakitom is. A jelen viszont igazi foldi pokol. Az allapotom nem tagadom. Valoszinuleg neurotikus vagyok.

Lelkileg nap mint nap haldoklom. Orokos kimerultseg van bennem, a vegletekig. Nagyon ritka, hogy jo a kozerzetem, akkor mikor igen, azt nem erzem normalisnak, inkabb tulzonak, maniakusnak. A következõ nap egy ilyen utan annal borzalmasabb. Az is lehet, hogy mar annyira furcsa a feszenges nelkuli allapot szamomra, hogy mar nem is erzem normalisnak. Passz...

Millio dolgot lehetne persze felsorolni, ami viszont mostanaban leginkabb kikeszit az ez a borzaszto lelki kimerultseg. Komolyan, mintha allandoan 1 maraton lefutasa utani allapotban lennek, nem tulzok, sot, talan enyhen ia fejeztem ki magam. Szinte megmozdulni is iszonyatos erofeszitest igenyel. Persze tevekenykedek, felsooktatasban veszek reszt, probalok szocialis eletet elni, mostanaban a kornyezetem is probalom nap mint nap tisztan, rendben tartani, amit eddig nem tettem (borzaszto rendetlen voltam), fozok magamra, ami szinten nem volt jellemzo. Sportolni mindig is sportoltam.

Mondhatnam, hogy aktivabb vagyok mint valaha. Persze ez barkit kimeritene a nap vegere, de en nem a nap vegen dolok ki, hanem ebredeskor vagy utana par oraval mar ketlabon jaro halal vagyok legbelul.

Elso eves reven az elso vizsgaidoszak viszonylag laza volt, igy majdnem egy honap nyugim volt. Egy piciket fel tudtam toltodni, de csak minimalisan, es azonnal kiurultek a raktarok...

Borzaszto ez az allapot. Leirhatatlan. Folyamatos menekulesi , valtoztarni vagyas van bennem. Olyan fajta indulat, amelytol belul orjongok. Nem tudom kiereszteni. Elkepzelem onmagamat a testemben, ahogy orditok, orjongok, torok-zuzok. Folyamatosan jelen van bennem ez az indulat, ami nem tavozik (a kuzdosport sem segit sajnos, hiaba pufolom a zsakot).

Felek, hogy ez a valami letezik bennem, egy nap felszinre tor es kart tesz bennem. Talan nehanyan ugy mondanak, ,,elmennek nekem otthonrol". Van az az elethelyzet, amikor kiborul az ember, s ha bennem folyamatosan novekszik ez a valami attol felek sokkal komolyabb kovetkezmenys lehet,mint egy nem szorongo ember kiborulasa.

Mar felkerestem egy pszichologust, holnap beszelek vele telefonon (email-ben kerestem). Sajnos utolag jutott el hozzan nehany nem biztato informacio rola.

De amilyen allapotban vagyok, luxus lenne valogatnom... Amugy sem szeretek mas velemenye alapjan itelkezni.

Ezek mar vegletek? Nem ertem az egeszet... Hiszen van jovokepem, megis egy elohalott vagyok...

Sokszor a tehetetlenseg erzese miatt halasztgatom a teendoimet, sokmindenrol meg is feledkezek, neha szandekosan, mert kulonben ugy erzem osszeroppanok.

Emesztorendszeri betegsegem miatt (lehet ez is ratesz egy lapattal) egeszsegesen etkezem, legalabbis az atlagnal biztosan sokkal egeszsegesebben. Szoval azt sem hiszem, hogy a rengeteg szemet kaja az oka mint nehany embernel...