Miért érzem időnként azt, hogy én vagyok a legjobb/legkülönlegesebb ember?

Járok pszichológushoz és pszichiáterhez is, ők igazából csak a depressziót meg a szorongást említették, mint magyarázat (antidepresszánst is kellene szednem lassan), de van 1-2 tünet, ami elüt ezektől a dolgoktól, de még nem nagyon sikerült beszélnem nekik ezekről.

Az egyik legszembetűnőbb dolog, hogy elég gyakran, majdnem szinte állandóan, azt érzem, hogy én különleges vagyok. Nem pusztán különleges, hanem én vagyok a világ egyik legtehetségesebb, legokosabb és legkülönlegesebb embere. Nem vagyok olyan, mint a többiek, én más vagyok, tökéletes vagyok. Ezt nem hangoztatom, mert tudom, hogy mennyire rosszul hangzik, helyette viszont állandóan szerénykedem és őszintén megmondva időnként ez a szerénység csak álszerénység, mert azt, amit gondolok mégsem mondhatom el (tehát, hogy tökéletes vagyok) és igazából nem is tudnám elmondani.

Emiatt szinte képtelen vagyok emberekkel beszélgetni, főleg olyan témákról, amik fontosak a számomra. Például szeretem a filmeket, és olyan szinten védem ezt a témát, hogy, ha meghallom, hogy akárki más beszél egy akármilyen filmről, egyből ideges leszek és kedvem támad megmutatni neki az én tudásomat a témában és éreztetni vele, hogy én sokkal többet láttam már és, hogy emiatt én sokkal jobb vagyok nála, úgyhogy maradjon csendben, nincs joga erről a témáról beszélni, mert én többet tudok.

Persze, mindig visszafogom magam, soha nem mutattam még ki ezt az oldalamat, aminek eredménye, hogy soha nem mondok ki semmit.

Mihez kezdjek? Lassan beleőrülök ebbe, TÉNYLEG gyűlölöm magam emiatt.

18 vagyok.