Van itt olyan, akinek nem voltak barátai, szociális szorongása volt, és később "meggyógyult"?

Realis celok, alapkompeteciak szambavetelevel

Sikerelmenyek atgondolasa

Onbizalom novelese

Sport

Onismeret, masok megismerese

Én most ezen az úton vagyok, sajna még barátoknak nem mondanám, hogy lennének, inkább ismerősök

Nagyon mélyre kell ásnod, és kielemezned objektív módon, hogy mi az amit elrontasz, és mi az amit jól csinálsz, és akár idegenekkel gyakorolni, pl megkérdezed tőlük az időt teljesen nyugodtan, nem szorongva

Én nekem pl az volt a nagy gondom, hogy tőlük vártam, hogy megértsék a problémámat, eközben rájöttem, hogy mindenki érez így, csak más mélységekben

Igen, hosszú évekig,hol rosszabb,hol jobb helyzetben.Féltem az emberekhez közeledni.Volt realis oka is de pszichikai is.Segített a külső megerősítés olyan személytől aki nagyon kiegyensúlyozott volt

De csak akkor tud más segiteni ha te is akarod a változást.Egyensúlyt kell teremtened az életedben... Olyan az élet mint a szörfölés... Van aki a hatalmas hullámoknak is nekivág és olykor beletörik a bicskája és van aki a kis hullámomtól is megijed és meghátrál.Merd meglovagolni az életed hullámhegyeit és völgyeit mert ha te nem teszed, más nem fogja....

Az én gyógyulásom folyamatban van épp, de azt már megtapasztaltam, hogy lehet jobb is.

És még ha nehezen is, de képes vagyok már jobban megélni a társas helyzeteket.

Szerintem meg lehet gyógyulni, viszont az tény, hogy néha vasakarat kell hozzá (főleg, amikor érzed, hogy beborít a pánik).

Nagyon nehéz, de megéri kínlódni vele. Viszont az sem mindegy, milyen segítséget fogad el az ember. Kezdetben én mélységesen elleneztem a gyógyszereket, viszont most meg azt kellett tapasztalnom, hogy többet segítettek, mint a pszichoterápia. Ez utóbbi eredményessége ugye két emberen múlik, és ha nincs közös hang a pszichológussal, akkor az egész rossz.

Azzal próbálkoztam, és még próbálkozok most is, hogy apró célokat tűzök ki magam elé, amikhez csakis küzdelmek árán vezet az út. Ilyen pl. egy bevásárlás, ami elég szimplának hangzik, de nekem néha bizony meggyűlik vele a bajom.

Szóval egy munkahelyre vagy tanulásra nem állok még készen, de arra törekszem, hogy rövidesen menjen ez is.

A legfontosabb, amit magam kapcsán megtanultam, az az volt, hogy nem kell mindent egyszerre akarni, és tényleg szépen fokozatosan, tervezve is lehet előre evickélni (gázolni a folyóban).

Kell, hogy az ember időt hagyjon magának, és lazítson.

Azt is észrevettem még, hogy minél gyengébb a betegségtudatom, annál jobban vagyok. Kicsit hagynom kell, hogy az ösztönös viselkedésem kerüljön előtérbe.

Nagyon sok zenét is hallgatok, és sokat olvasok. Egyszóval az örömet okozó dolgokat keresem, csak hogy nyugodtabb legyek minden feszültség/stressz ellenére.

Nekem sincs sok barátom, de azért akad pár. Nélkülük nem bírtam volna ki a legrosszabb időszakokat. Remélem, hogy te is találsz barátokat, kérdező! :)