Szinte túlzott módon kötődök, vagy megsajnálom, netán lelkiismeret furdalást érzek tárgyak iránt. Miért van és mi a gyógymód?

Például egyik nap megsajnáltam a táskám, hogy a hétköznapi környezetből olyan helyre vittem magammal, ahova nem illik annyira. Aztán volt, hogy még fiatalabb gyerekként egyik tárgyam ölelgettem meg tisztogattam. Nagyon vigyázok a tárgyaimra általában. Ma pl. volt, hogy a nekem adott pénzt sajnáltam meg, hogy elköltöttem, aztán meg azt, amit vettem belőle, hogy szegénytől sajnáltam a pénzt, pedig ő is jó és hasznos. Aztán van, hogy anyukám által sütött ételt sajnálok így meg és már este normál esetben nem ennék, de ha este készül beleeszek mégis egyet, hogy ne érezze egyedül magát. Múltkor csak azért vettem el máshonnan poharat, mert a többinek volt párja és ők nem voltak egyedül. Ezek egy része még rendben, viszont miért van, hogy néha olyan mértékű ez a sajnálat ilyenek iránt, hogy nagyon furdal a lelkiismeret és sírhatnékom is van? Sokszor ezt próbálom elkerülni azzal, hogy pl eszek az ételből.