Orvos meg gyógyszerek nélkül ki lehet gyógyulni egy elég komoly depresszióból?

A gyógyszerek arra valók, hogy funkcionális állapotba hozzák a beteget. Például a pánik betegség és szorongás meggátolhat olyan alapvető dolgok csinálásában, mint másokkal való interakció, vagy akár az alvás. Ilyenkor ha egy ilyen beteg elkezdi szedni, képes lesz funkcionálni, és a gyógyulás útjára térni. Vagy akár tompítani/elűzni az öngyilkossági gondolatokat.

Egyedül a pszichiáter írhat neked fel ilyen gyógyszereket, és hacsak nem vagy ön és közveszélyes, akkor ő sem kényszeríthet rá, ha nem akarod. Ha tényleg depressziós vagy, attól ,hogy dugsz egyet, nem fog semmi sem változni hosszú távon. Helyedben mindenképpen elmennék egy dokihoz/pszichológushoz, és megbeszélném vele a dolgot, és hogy mit javasol.

Viszont figyelmeztetlek, hogy még szakszerű segítséggel is évekbe telik, mire az embernek sikerül legyűrni ezket a dolgokat. Ha tényleg klínikai depressziós vagy, akkor az olyan dolok, mint a sétálás, barátokkal beszélgetés, és egyéb hasonlóan jól hangzó dolgok nagyon nagy valószínűséggel nem fognak segíteni. Csak ezt egy egészséges ember nem képes megérteni. Az időd meg ketyeg.

Hármas válaszoló jól összefoglalta a lényeget, ért hozzá.

Én is depressziós vagyok, és szükséges a gyógyszer ahhoz, hogy tudjak normális életet élni.

Zombi sem lettem, normális munkám és párkapcsolatom van.

Mindenképpen próbálj más gyógyszert, sok jó van.

én nagyon sokszor azt látom ,hogy valakinek felírnak egy gyógyszert ami nem válik be, és annyiban hagyja. vagy abbahagyja, vagy belenyugszik, de nem ad megfelelő visszajelzést az őt kezelő pszichiáternek. biztos van olyan doki is, aki nem sz&rik bele, érdemes akkor váltani. ha a szer zombit csinál belőled az már régen rossz (kivéve, ha épp az életbenmaradás is nagyon nagy kihívás volt előtte). és ahogy írtam, a szer legtöbbször csak opcionális, és kis adagokkal kezdik.

pl. volt egy barátnőm, aki annyira szocfób volt, hogy nem volt képes boltban vásárolni. a szerek hatására tudott elég erőtt venni magán, hogy kimozduljon másokkal együtt (vásárolni). egy idő után már ment egyedül is, végül később már a szer nélkül is.

én depresszióval kűzdök. nagyon sok könyvet elolvatam a témában. nagyon sok videót és podcastot néztem. egyedül próbáltam megoldani. éveken keresztül sportoltam, emberekkel interaktálódtam, folyamatosan fejlesztettem magam. szinten tartottam magam, fejlődtem valamennyit ,de mindigvégig bennem volt az üresség és a hiányérzet. hiába éretem el a céljaimat, nem éreztem magam tőlük jobban hosszú távon. voltak jobb pillanataim, de amint jött valami komolyabb tragédia vagy nagy nehézség megborultam és kezdhettem mindent előlről. így hosszú évek mentek el.