Az az érzésem, hogy egy számomra fontos ember szandekosan tönkre akar tenni es az öngyilkosságba kergetni, mit tegyek?

Szia!

Én is voltam hasonló helyzetben. De visszatekintve örülök, hogy nem csináltam annak idején visszafordíthatatlan hülyeséget. Ha gondolod, beszélgethetünk.

35N

"sok haverom van, ertelmes, rendes emberek"

Már csak miattuk se csinálj semmi hülyeséget, komolyan! Biztos találsz értelmet az életednek nélküle is.

1. Tényleg szakíts meg vele MINDEN kapcsolatot. Ne találkozzatok, ne kommunikáljatok semmilyen módon.

2. Túlságosan emberfüggő vagy. Mint ahogy az emberek többsége is. Pedig ennek nem kellene így lennie.

Önállóan, egyedül is el kellene boldogulni az életben. Persze tudom, jól esik másoknak nyavalyogni, meg tanácsot kérni stb. De lehet, hogy az élet pont ezzel az esettel akarja megtanítani neked, hogy ez nem jó így.

3. Van egy rossz hírem: ember nincs a földön, aki tökéletesen, teljesen meg tudna érteni egy másik embert. Előbb-utóbb nálatok is lett volna olyan, amit a másik nem ért meg.

4. Egyébként veled mi van? Te megértettél már valaha valakit legalább részben? És rád számíthatott valaki, hogy folyamatosan meghallgasd, és még tanácsold is? Tudsz hatni másokra?

5. Örök és igaz barátságok sincsenek, vagy legalábbis ritkák, mint a fehér holló.

Tini- és fiatal felnőtt korban még elég naiv az ember, hogy azt higgye, létezik örök szerelem, örök barátság, jóban-rosszban, tűzön-vízen...

Aztán a sokadik csalódás után rájön, hogy nem. Az emberek többsége csak érdekből barátkozik, amíg neki jó valamiért a kapcsolat, aztán ha már nem jó, akkor kilép. És nem csak a szélsőségekre gondolok, mint a gold digger ri.bancok vagy a selyemfiúk, vagy az ugyanúgy anyagi előnyök miatt "barátkozók", akik addig haverok, amíg te fizetsz.

Vagy hozhatja úgy is az élet, hogy más okok miatt megszakad egy tényleg jó kapcsolat, pl. költözés, új munkahely, családalapítás stb. Tapasztaltam sokszor, hogy egy ideig még próbálják a felek fenntartani a kapcsolatot, de előbb-utóbb teljesen megszakad. Történhetett volna akár így is, hogy pl. valamelyikőtök külföldre költözik, és bizony a távolság szétszakít. Vagy megházasodik, és onnantól kezdve a családja az első, meg majd a gyerek, akiről - teljesen érthetően - órákig tud(na) beszélni, csakhogy a másik felet baromira nem szokta érdekelni, hogy a pici aznap éppen hányszor és mit evett, és hányszor lett tele a pelus... És már közös programokra is ritkán van lehetőség, egyszerűen kikopik a szoros barátság.

Ezeket minden emberi kapcsolatba bele kell kalkulálni, és nem szabad túlságosan függeni a másiktól.

Szóval kezdd el újraépíteni az életedet, ehhez az egész gondolkodásmódodat meg kell változtatni; ha egyedül nem megy, keress egy jó pszichológust.

Önálló, felnőtt emberré kell válnod, aki egyedül is képes boldog lenni, nem másoktól várja, hogy boldoggá tegyék, vagy hogy pátyolgassák.