Mit csináljak ebben a kilátástalan helyzetben?

Depressziós vagyok kb 2011 től. A történetem szakácsnak tanultam, 3 évig de aztán otthagytam , és elmentem egy estis suliba ahol leérettségiztem 2012-ben. Nem tudtam haverokat ott szerezni, nem tudtam diákmunkázni, mert csak nappalisok járhattak diákmunkára.

Aztán ott kezdöödtt a depresszió. Szüleimnek sincs mai napig pénze, sose tudtak támogatni.

Miutáán leérettségiztem a tanárnő megbuktatott matekból, tehát itthon kellett tölteni plussz egy évet hogy bejárjak csak matekra.

Miután 2013 nyarán végre megkaptam az érettségimet ami nagyon gyengén sikerült, probálkoztam 20 évesen munkával, egyetemmel sikertelenül.

Végül azt mondtam megyek okj tanulni, csak levitték a korhatárt 21 éves korra, és én nem mehettem. Ez + rátett a depressziómra. BEiratkoztam megint estire de az fizetős volt szüleim nem tudták fizetni. ÉS 2014 janurjától, teljesen magamba fordultam, probálkoztam itt ott alkalmi munkákon, de semmi, nem tudok belöle kitörni.

Szakmát tanulni nincs pénzem, munkaügyi hivatal semmit nem csinált.

Minden évben rménykedtem ilyenkor hogy na most ősszel elindul valami, valamerre akár tanulás akár munakterén és semmi, . De a legborzasztóbb az hogy nekem ez pokoli, itthon töltött évek, nem jutok előre, se barátnőm nem volt még, se hvaerjaim, sohasem, irigylem azokat akik eljárnak bulizni.

Szüleim nem adnak pénzt meg semmi. Én meg kezdem feladni. Tulajdonképpen nincs is miért élnem, Nincs munkám se szakmám, se ismerőseim, se barátaim, se barátnőm, családom is ellenem van.

Rengetegszer probálkoztam állás ügyben is, de folyamatos elutasitások, érettségi semmit nem ér, és még jogsim sincs, mert nincs rá pénz letenni.

nagyon sokszor probálkoztam az elmultévekben. Nekem egy 2 éves nappali okjra szerettem volna járni, és Kárpitosnak vagy Asztalos, vagy egesztőnek szerettem volna tanulni érettségi után, és nem tehettem meg.

Én pedig mára feladtam eltelt kereken 6 év itthonlét, semmittevés, elrontottam kereken 6 év eltöltött itthonlétet, a fitalakoromat az időmet, és képtelen vagyok feldolgozni,. és nem is azt hogy elrontottam hanem most sincsen semmi, ötletem hogy hoygan tovább ez scak egyre rosszabb lesz. tavaly ilyenkor már megakartam halni. scak gondoltam hátha fog történni valami ebben az évben de semmi. Voltam pszicholgusnál is, de nem volt rá sok pénzem.

Háziorvosnál is voltam semmit nem csináltak velem.

És elszeretnék indulni, az életben, és nem tudok, nem tudom merre, hoygan csináljam, 6 éve vagyok begubozva egy zárt panellakás szobájában. léés bszek vagyok magamra hogy még mindig birom. Eljárok napközben sétálni, nézem folyamatosan az állásajánlatokat, meg gépezek meg alszok igy telik 6 éve a napjaim. És soha nem voltak barátaim, akikkel elmehetnék szorakozni, kiélnia fiatalkort stb.

nem tudom mi tévő legyek, nincsen segitségem.

26/f