Enyhén fel vagyok háborodva az ezen a fórumon olvasható egyik kérdésen:"Az asperger szindróma genetikailag öröklődik-e? "+a hozzászólasokon. HOGY LEHETETT ILYEN HÜLYÉT KERDEZNI?

Most nehogy már jó dolognak állíts be egy betegséget, mert néhány híres ember is "szenvedő" alanya. Könnyen lehet, hogy a betegség nélkül is kiemelkedőek lennének. Nem egyenesen arányos a betegség megléte azzal, hogy kiemelkedő lesz az egyén. Ebben az esetben a legtöbb kiemelkedő ember Aspergeres? 100 Aspergeresből hány lesz zseni, hány viszi valami nagyra és hány lesz egy szimplán a betegséggel küzdő szerencsétlen ember?

Lehet, hogy zseni lesz a születő gyerek, csak éppen egész életében egy pattanásos nyakú, visszahúzódó, szorongó matekzseni válik belőle. Biztos boldog lesz, hogy kisujjból megy neki a felső szintű matek, csak mondjuk épp egy nőhöz sem mer hozzászólni egész életében.

Lehet, hogy száz híres ember közül 70 Aspergeres vagy autista. És megeshet, hogy 100 fizikai munkás között vagy bolti eladó között is van ennyi, csak ők éppen nem tudták leküzdeni a betegség hátrányait vagy nem járt mellé a "zseniség" és nem Holywoodban vagy a NASA-nál kötöttek ki, hanem a Sparban szeletelik a felvágottat.

Tudok diszlexiást aki dollármilliárdos lett lényegében 8 általánossal, mert körülbelül addig jutott a tanulmányaival. Ő egy. És jut rá mondjuk 100000 diszlexiás akik meg senkik nem lettek, még középiskolások sem és főleg milliárdosok nem. Akkor most örvendezzünk a diszlexiának?

Most önigazolást vársz itt a gyakorin, hogy milyen szuper, ha valaki aspergeres?

Van egy ismerősöm, akit ezzel diagnosztizáltak.

Valóban zseni matematikából, nyelveket tud, de a hétköznapi életben mindenhez segítség kell neki.

A barátnője egy fogyatékos lány, mert más nem tudja tolerálni a dolgait.

Nem tud napirendet kialakítani, nem tud sehova beilleszkedni, és rengeteg furcsa dolgot művel.

Mindenhol utálják, bántják kiskora óta.

Kérdésedre válaszolva: inkább legyen utcaseprő a gyerek, mint aspergeres.

"Könnyen lehet hogy az volt pl.Alfred Hitchcock, Robin Williams, Bobby Fischer, aztán:Szendi Gábor szerint maga Einstein"

Tudod, én nem hiszek abban, hogy míg nálunk, átlagembereknél egy hosszadalmas interjú és tesztek segítségével diagnosztizálható csak az autizmus, addig hírességeknél ugyanezt meg lehet tenni tízezer kilométerről és száz év távlatából is, úgy, hogy csak a filmjeit látod vagy a róla írt cikkeket olvasod. El kell jutni a magabiztosságnak arra a szintjére, hogy nem azt mondod, hogy "nem vagyok értéktelen, mert van egy közös vonásom Einsteinnel", hanem azt, hogy "értékes ember vagyok és kész".

Egyébként nem vagyok biztos benne, hogy a sokat emlegetett zsenialitás nem csak annyit jelent a valóságban, hogy fiatalon sokat olvastak, tanultak, művelődtek, mert a kortársaik nem álltak szóba vele és így több szabadidejük maradt.

(Én is aspergeres vagyok.)