Az egyetemen is figyelnek az oktatók a (látszólag)
mentálisan nem egészséges hallgatókra, vagy nem érdekli
őket?
Figyelt kérdés
A kérdés kicsit zavaros lett...szóval arra gondolok, hogy középiskolában ha egy gyerek folyton szomorú, zárkózott, esetleg drogozik, hirtelen rosszul teljesít, akkor a tanárok (többsége) megpróbál beszélni vele, segítséget keresni neki ha szükség van rá (pl ha súlyos depressziós, öngyilkos gondolatai vannak...stb)
Egyetemen is figyelnek az oktatók a hallgatókra? Persze itt nem a többszázfős előadásra gondolok, hanem a pár tízfős gyakorlatokra. Vagy nem érdekli őket, nem is aggódnak, ha valaki hirtelen rosszul teljesít/ elkezd drogozni/ ránézésre depressziós...stb?
Középiskolában is leszarják, sőt már általános iskolában is. Óvodában még foglalkoznak ilyesmivel. Ez nem a tanárok dolga, nem azért vannak ott.
2018. szept. 16. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 anonim válasza:
Nem foglalkoznak vele. Az óra kezdésekor megjelenik az előadó (beengedi a hallgatókat a terembe ha nem lenne nyitva), elkezdi az előadást, az utolsó tananyaghoz kapcsolódó mondat után megkérdi hogy van-e kérdés, megköszöni a figyelmet, elköszön és egyenesen elhagyja a termet. Legtöbbször semmilyen kommunikáció nincs tanár-diák között, csak vizsgákon. Kisebb létszámú órákon / laborokon már a tanárok is jobban oda tudnak figyelni mindenkire, de nem annyira hogy valamilyen mentális problémát észrevegyen rajtuk. Illetve ha észre is veszi, valószínűleg nem fogja szóvá tenni, mindenki felnőtt már, meg nem is tartozik rá.
2018. szept. 16. 21:43
Hasznos számodra ez a válasz?
3/8 anonim válasza:
A természettudományi karon ez abszolút nem jellemző. Még ha ténylegesen öngyilkos is leszel, akkor sem fog róla soha tudomást szerezni az oktató, vagy ha mégis, nem fogja tudni névhez kötni az infót.
A bölcsészkaron ez már egy kicsit más, főleg a mesterképzésen. Onnan sok ismerősöm nagyon jó barátságokat köt a tanáraival és szabadidejükben is együtt vannak; tehát ott már előfordulhat.
2018. szept. 16. 22:34
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 anonim válasza:
Egy átlag egyetemen, ahol több 100 fős évfolyamok vannak, senkit nem érdekel mi van veled.
2018. szept. 16. 22:52
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 anonim válasza:
Ez függ a szaktól és a tanár-hallgató kapcsolattól is. Az én tanáraim rögtön észrevették, hogy valami nincs rendben, holott a teljesítményem nem romlott.
2018. szept. 17. 02:10
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 anonim válasza:
Én mindig az első sorokban ültem, mert nem látok jól. Egy csomó pszichológus tanárunk volt, még pszichiáter is. Én az óráknak kb 80%-át vegigbőgtem az egyetemen a 4 év alatt. Nincs az az idióta, aki ezt ne szúrná ki. Viszont sosem szóltak, nyilvánvalóan azért, mert nem az ő hatáskörük, 18. évüket betöltött személyeket tanítanak, oldják meg maguk. Senki nem mondhatja ott pl., hogy a büdös életben nem hallott olyanról, hogy "pszichoterápia" (bár nem pszicho szakon voltam).
2018. szept. 17. 10:51
Hasznos számodra ez a válasz?
7/8 anonim válasza:
Világéletemben ilyen voltam, soha az életben egy tanár sem próbált meg beszélni velem sem óvodában, sem általánosban, sem középiskolában, és egyetemen sem.
2018. szept. 20. 23:46
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 anonim válasza:
Nem, egyetemen a legtöbben még a nevedet sem tudják. Elég személytelen az egyetemi légkör.
Nekünk első két félévben van olyan 0 kredites tantárgyunk, ami kicsit olyan, mint egy csoportos terápia, 20 fős csoportokban beszélgetünk egy oktató (lehet pszichológus, nem tudom) vezetésével adott témákról. Ott kiderült, hogy senkinek sem tökéletes az élete, de ő sem tud többet tenni, mint tanácsot ad, ha valami problémánk van. Aztán vagy megfogadod a tanácsot, vagy nem... Valamint az egyetem pszichológus tanácsadást is biztosít, sajnos nekem még nem volt lehetőség időpontot foglalni, mert hamar betelnek a helyek.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
