Más is küzd ilyen problémával?

Sziasztok!

22 éves vagyok és teljesen kiégtem. - Igen ezt másr sokan írták itt. De és itt folytatnám - próbálok tenni ellene, belekapaszkodni egy két dologba ami igazán érdekel. Utána járok minden azzal a témakörrel kapcsolatos dolognak. Olvasok, futok. Gyakran filmezek közben sörözök, hogy így foglaljam le az elmém viszont azt érzem ez mind hiába való, mert minden széthúz alattam. Mintha egy nagy körön állnék, amin cikkelyekre (mint a pizzaszeletek) nyílnak szét és alatta meg egy hatalmas kanális van. És a nyílás egyre szélesedik, a cikkelyek meg egyre jobban húzódnak el tőlem. Mit jelent ez? - Úgy érzem a világ kicsúszik a kezeim közül, erőfeszítéseim ellenére nem találom a helyem, értelmetlennek látok mindent. A legtöbb dologba csalódtam. Rá kellet jönnöm hogy a szerelem sem csak úgy magától jön, hogy akinek nincs olyan kisugárzása az élete végéig megszakadhat akkor se tud másmilyen lenni. Hiába motiválna az egyetem de látom hogy vannak nálam gyorsabbak, rátermettebbek, jobb képeségüek. Vannak ekésségeim értem is el dolgokat, ezért gondolom hogy mentálisan nem lehet nagy baj.

Napról napra, évről évre azt érzem hogy az élet direkt kirántja a talapzatomat, kapaszkodómat alólam.

Ráadásúl sok forradalmi ötletem is lenne egy két téren csak nem tudom megvalósitani mert nincs hozzá kapcsolatom meg tőkém, viszont csomószor azzal szembesülök hogy más megvalósította helyettem.Ilyenkor is csak a tehetetlen düht-érzek, hogy miért nem én? Én gondolkodtam rajta, nekem jutott eszembe. Legalább ennyi örömöm lenne az életben, hogy pár dologban forradalmi, ujjitó lehetnék.

Teszem a dolgom, betartom a szabályokat de nem sok örömömet lelem benne. Meghalni persze félek s ilyen szempontból örülök az életnek csak minden reggel eszembe jut mennyi hibát vétettem, hányszor csináltam hülyét magamból, hányszor járattam le magamat. Ez se ad sok erőt az élethez.

Próbálok ismerkedni lányokkal is, de ha nincs karizmám, ha nincs szerencsés arcszerkezetem mit érek? Arcomon gyakran van pattanás,a borostám reggelre a duplájára nő, a korpa elleni harcot meg rég feladtam. Egyre többet gondolok a csupasz fejbőrre... Soha semmilyen pozitív dolog nem ért az életbe. Ha egy kettő megtörtént, akkor utána biztos hogy dézsástul zúdult valami trutyi a nyakamba ciki-hülye helyzetek, visszautasítások, megalázások, kudarcok. Közállapotok. A helyzet sem olyan hogy könnyen lehetne önállósodni. Lassan alig marad dolog amibe kapaszkodhatnék.

Tudom fiatal vagyok de én már nagyon belefáradtam ebbe.