Mikor ér véget a szenvedésem - vagy mikor lesz jobb? Talán csak akkor ha meghalok?

Alig több mint 3 hónapja ért véget a kapcsolatom - ami fél évig tartott. Talán az is számíthat hogy előtte nem volt ilyen mély párkapcsolatom soha. Egyszerűen nem lett jobb belül semmi, amióta véget ért. Ahogy felébredek ő az első gondolatom, és ahogy elalszok ő az utolsó. Az egész napom egy kínszenvedés.

Ami megijeszt kicsit hogy pl tegnap a munkahelyemen elindultam leszámolni, mert azt éreztem hogy el kell mennem egy helyre, és ott jobb ha végzek magammal. (Ez nálam nagyon ritka, mert amúgy a buddhizmusban hiszek, De mégis olyan jó lenne valahogy kilépni ebből az egészből..)

Lehet szégyen ugyan, de 33 éves férfiként ha egyedül vagyok folyton gyötör a sírás, és a sírógörcsök.

Vége lesz ennek valaha? (Mert ennyi idő múlásával nemhogy jobb - de inkább egyre rosszabb lett.)