Ha korábban a súlyos depresszió tüneteit produkáltam, és most már stabilan, régebb óta teljesen jól vagyok, de antidepresszánsokat szedek, akkor minek számítok? Tünetmentes depressziósnak?

Köszi a válaszokat!

Mondjuk az utolsó válaszoló párhuzamával abból a szempontból nem értek egyet, mert ez nem olyan dolog, mint mondjuk egy narkósnál, aki belövi magát napi szinten heroinnal, és hiába van egy rakás problémája minden téren, a drog elfeledteti vele, és természetellenes módon jól érzi magát, elfedi ezáltal a gondjait. A párhuzamod ebben az esetben megállná a helyét, igen.

Viszont én nem fedek el semmit. Igen, az egy dolog, hogy antidepresszánsokat szedek, de ne úgy képzeld el, hogy beveszem, aztán teljesen eltompulok, és olyan állapotba kerülök, hogy ha átmenne rajtam egy tank, azt is mosolyogva tűrném...nem, ez nincs így. A gyógyszereim mellett kialakítottam egy nagyon rendezett életvitelt. Egészségesen kajálok, sportolok, eleget alszom, jól osztom be az időmet, és tudatosan olyan emberekkel veszem körül magam, akikkel konstruktív hatással vagyunk egymásra. És a gyógyszer ebben segít, azonban az, hogy ilyen életet élek, a saját akaratomnak és hozzáállásomnak is nagyban köszönhető. Az antidepi segít abban, hogy képes legyek aludni, és ne legyek étvágytalan, de nem osztja be helyettem az időmet, nem rendezi a kapcsolataimat, és nem csinálja meg helyettem a kötelezettségeimet. Tehát amit tudtam, megtettem, ez nem szimpla elfedés. Gyógyszer mellett is heverhetne romokban az életem, legfeljebb nem lennék képes olyan érzelmi állapotba kerülni, hogy ez engem elkeserítsen. De az életem rendben van, és emiatt is vagyok jól.

Mondjuk logikus, amit írtok. Ha egy skizofrén antipszichotikumok mellett nem hallucinál, attól még skizofrén marad, ebben igazatok van.