Lehet félni a boldogságtól?

Aha. Hát, hogy amint jóléreznéd magad, máris megjelenik valami kicsi rossz, valami üröm az örömben; amitől mégnagyobbat esel lelkileg, mint előtte amennyire lent voltál; mert hogy arra számítasz, hogy "az tuti nem lehet, hogy jó legyen; hogy hosszútávon legyen jó, mert az nem szokott úgy lenni". És akkor ha nagyon jó kedvedvan, akkor kimagasló örömnek számít minden előző állapotodhoz képest, és akkor ha nagyon boldog vagy, aztán beüt valami, akkor sokkal rosszabb lesz, mintha nem is lett volna jó; mert onnan a jóból "visszarántódni a Földre" -nagyon erős idézőjelben; tehát az rosszabb a nagyon jóból visszaesni, mintha soha nem is lett volna jó. Mert akkor az úgy csalódás, és te ettől a nagy lelki zuhanástól vagy beparázva, megijedve. Szóval igen, mert úgy nagyon ha hirtelen esel vissza, akkor nagyon sérülékeny, és gyönge tudsz lenni; de ne aggódj, amikor érzed, hogy jó, akkor hidd már el!!!! Ha élted már meg a nagyon mély leglentibb lelki mély pontot, akkor ne félj, annál rosszabb már nem lesz, annál mélyebben már tuti nem leszel, úgyhogy nem lesz baj! Egyébként is, ide játszani, megtapasztalásokat gyűjteni jöttünk le; valaki mondta már pl, hogy az élet nem feladat, hanem lehetőség, próbáld ki, engedd el magad; engedd meg magadnak picit megnézni, milyen, ha jó. :)

Igen, lehet, és nem is ritka ez.

Igen, lehet tőle félni, mint bármi mástól. Tapasztaltam.

Nem en vagyok a megmondo ember, de szerintem egy az, hogy fejlodsz, boldogabba valsz, de kiderul, hogy meg lehet hogy valamilyen szempontbol meg fejlodnod kell es elszomorit a csalodas, hogy nem minden tokeletes, masik meg szerintem hogy az okozhat problemat, hogy esetleg a kornyezetedben levoket tulszarnyalod. Egyreszt ez okozhat lelkiismeretfurdalast, masraszt masok akarva akaratlanul megbantanak, vagy radteszik a sajat terhuket es kudarcukbol adodo haragjukat, de ez nem feltetlenul van igy, mert ha boldog vagy talan tudsz adni masnak is a boldogsagnol. Mit gondoltok?