Mesterképzés végére teljes motiválatlanság és depresszió?
Közepesen erős gimnáziumból kitűnő eredményekkel mentem az ország egyik legnehezebb egyetemére (BME - VIK), ahol a Bsc képzés alatt kisebb buktatókkal de vettem az akadályokat, motivált tudtam maradni. Céges és külföldi ösztöndíjat is nyertem, úgy éreztem különösebb probléma nem lesz. A bennem felmerülő kételyeket megnyugtattam azzal, hogy bizonyos dolgokat más sem ért, megcsinálom bőven ami kötelező és majd a munkahelyen, gyakorlati életben öszseszedem a hiányzó információ láncszemeket.
Most csinálom a mesterképzés 2. félévét, motivációm immáron a nullára csökkent, a tananyag nem érdekel, az oktatás színvonala felháborít és bicskanyitogatónak tartom. Rájöttem, hogy amire specializálódtam sokkal nagyobb gyakorlati tapasztalatot igényel és mégsem annyira keresett. A barátaim jószerével elfogytak (munka, külföld, másik szakirányok) Az elmúlt 1-1,5 évben ahol dolgoztam rajtam kívül álló okokból megszűnik, vele együtt a pozícióm is. Lehet ennyire arcra esni?
válasza:Elég rosszul hangzik.
De vagy most váltasz, vagy ezt már végigcsinálod, hogy legyen a kezedben valami.
válasza: válasza: válasza:Szia!
Én jelenleg egyik humán szakon vagyok végzős mesterképzésen. Már bőven dolgoztam - korábban elvégzett négyéves főiskolai diplomával - mikor úgy döntöttem önszántamból, hogy elvégzem a mesterképzést is.
A mesterképzésen abszolváltam is, és azután "ott hagytam", már az igazi célegyenesben. Éppen azért, mert úgy éreztem, hogy a sok elmélet semmit nem ad hozzá a gyakorlati ismereteimhez, tanultam, vizsgáztam olyanokból, amit a munkahelyemen tanultam meg, nem az egyetemen. Ezért motiválatlan lettem én is.
Most két év kihagyással döntöttem úgy, hogy megírom a szakdolgozatomat és államvizsgázok. Mostanra sikerült úgy összeszednem magam agyban.
válasza:Én is nagyon hasonló helyzetben vagyok a BME-VBK-n. A gimit nem szerettem, mert kilógtam a sorból és nagyon egyedül voltam. Nagy reményekkel jöttem az egyetemre, hogy majd érdekes dolgokat tanulok, találkozom hasonló mentalitású emberekkel, stb... A BSc alatt még nagyon bizonyítani akartam, rengeteget tanultam, szociális életem nem is nagyon volt. Aztán lassan kiábrándultam a tanulásból és elkezdtem szocializálódni, lett két barátnőm meg pár haverom, és elkezdtem kutatni. A BSc-t kitüntetéssel végeztem el, amitől nagyon boldog voltam, de az MSc nálunk is egy kalap sz@r, ócska magolás/ismétlés, úgyhogy már nekem sincs motivációm és azóta a kutatásból is kiábrándultam. Szociálisan megálltam azon a minimális szinten, ahol vagyok, egyszerűen nem tudok jól barátkozni. Pár hónapja tart életem első párkapcsolata, de az is épp válságban van. Magányos vagyok és depressziós, nem érdekel se a szakmám se más, úgy érzem, elcsesztem az életemet és boldogtalan leszek halálomig.
Gondolom nem túl szívderítő ezt elolvasni, de mint látod, nem vagy egyedül.
válasza:Sziasztok!
Én is BME-s vagyok, ugyan még csak a bsc második félévét próbálom abszolválni, de már most teljesen kész vagyok. Keresem a motivációt de nem találom, pedig most vizsgaidőszak előtt eléggé szükségem lenne rá!!4!44!😭
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!