Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Egészség » Mentális egészség

A kérdés

Egy ilyen ember nárcisztikus, skizofrén vagy valami más? Mi baja lehet?

Az ldesanyám... finoman szólva pokollá teszi az együtt töltött időt a lányomnak és nekem.


Hogyha ő egy kicsit megvágja a kezét vagy megcsípi a szúnyog, akkor heteken át mutogatja mindenkinek, mondja, hogy mennyire fáj, de ha valamelyikünknek komoly betegsége van - most is például hetek óta benne vagyok egy durva hányós megbetegedésben, naponta többször hányok, és rengeteget fogytam - , akkor az úgy tűnik... egyszerűen nem érdekli, sőt, mintha idegesítené is, ha fel van neki emlegetve, hogy rosszul vagyunk. Csak azt hajtogatja rá, hogy ő nem tud mit csinálni ellene meg, hogy nem az ő hibája, így amikor ilyen esetben segítség van kérve tőle, hogy akkor mondjuk takarítson fel ő, vagy főzze meg az ételt - ezt máskor mindig én csinálom - , akkor egyszerűen... nem hajlandó rá. Inkább azt mondja, hogy akkor együnk hideget, minthogy felemelje a fakanalat, inkább azt mondja, hogy pár napig kibírja a lakás takarítás nélkül, minthogy megfogja a porszívót.


Ha meg tovább van mondva, hogy csak szükség lenne rá, hogy besegítsen, akkor kivágja a hiszti, kiabál, csapkod, nagyon rondán beszél velünk, olyan dolgokat vág a fejünkhöz, hogy csak nézünk. Azt hajtogatja, hogy mindig csak bántani tudjuk, mindig csak követelőzünk rajta, mindig ő a rossz, mindig ő van hibáztatva mindenért, mindig ő a hülye - közben meg nem is mondunk neki ilyeneket. Hozzáteszi még ilyenkor, hogy neki mindig el van rontva a napja, hogy ő nem tud miattunk nyugodtan pihenni, ráadásul miért mondtunk ilyeneket az ő korában...

A vita végén meg képtelen bocsánatot kérni. Ha már konkrétan a szájába van rágva, hogy ezért meg ezért nagyon illene elnézést kérni, ő akkor se hajlandó rá.


Ha beszélgetni kezdünk, mindig magára tereli a beszélgetést, mindig csak ő, ő, ő, ő, ő, ő, ő. Ha valamelyikünknek baja van, akkor is végül ott kötünk ki, hogy neki mennyire rossz, hogy ő mennyire nincs megértve, hogy neki ez meg ez meg ez, ami nem tetszik, és sehogyan se tudom visszakanyarítani a társalgást a lányomhoz vagy magamhoz. Akkor ideges lesz, és még jobban kiabál.


Szokása ezen kívül, hogy nem azt hallja meg, amit mondunk neki, hanem kitalál dolgokat, aztán megsértődik rajtunk. Tegnap is óra hosszákon át kiabált valami olyan miatt, háborodott fel miatta, hogy hogy beszélünk vele, hogy milyenek vagyunk vele, amit ki se ejtettünk a szánkon. Csak kikapott a mondandónkból egy tetszőleges szót, és utána köré költötte a saját verzióját, utána meg duzzogott és sajnáltatta magát. Gyakran van olyan, hogy egy mondaton belül is megcáfolja saját magát, állandóan ellentmond magának.


Ha valami rossz éri, akkor mindig másokat hibáztat miatta, ha a saját hibája miatt kerül bajba, azt képtelen elismerni. A legnagyobb mumusa aktuálisan a szomszéd nő, mindenért őt hibáztatja, azért is, ha nem tud aludni, azért is, ha nem úgy áll valaki hozzá - mert biztos körbepletykálta a várost, hogy ő ilyen meg olyan meg amolyan. Mindig mondja, hogy neki elege van a szomszédból, hogy majd jól megmondja neki a magáét, aztán amikor összefutnak, akkor bájolog vele, nem mondd semmit, utána meg több órán keresztül mondja nekünk, hogy hú, de kiosztotta a nőt, hú de megmondta neki.


Eddig egy olyan alkat volt, aki mindig el volt tőle ájulva, hogy mennyire fiatalos, hogy mennyire tetszik a férfiaknak, állandóan kicsípte magát, ha esély volt rá, hogy férfival találkozik, mostanában meg állandóan a korával takarózik, "ne gondold, hogy elmosogatok, hiszen már ennyi idős vagyok, ráadásul annyi mindenen mentem keresztül életemben!". Miközben, ha férfi kerül a láthatárra... megint sürög-forog, felveszi azt a ruháját, amiben csinosabb. Máskor meg könyörögni kell neki, hogy hajlandón legyen lefürdeni, miután kiengedem neki a vizet is.


Hogyha miattunk kell gondolkozni, hogy hogyan lehetne valamit megoldani, könnyebben megoldani, akkor nem tesz semmit, csak megint jön azzal, hogy "nem ő tehet róla", viszont ha valami olyanon kell agyalni, ami rajta segít, személyesen az ő életét könnyíti, akkor rögtön kigondol valamit.


Már egyre nehezebben bírjuk, ezen lehet valahogy változtatni? :s




  jan. 28. 11:46  Privát üzenet  

A válaszok
Csak az elejét olvastam el, bocsi. Nárcisztikus személyiség, mártír, sértett-meg nem értett lélek. Ennél már csak rosszabb lesz sajnos.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 74%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/7Időpont jan. 28. 11:58 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Kezeléssel vagy gyógyszerrel nem lehet valahogy enyhíteni ezt? Már beszéltünk vele egy csomószor, hogy probléma van a viselkedésével, de mintha a falnak mondanánk.

# 2/7Időpont jan. 28. 12:01 Privát üzenet
1. vagyok. Pszichoterápiával rá lehetne ébreszteni a viselkedésére, csak az a baj, hogy az ilyen emberek, mint ő, soha a büdös életben nem fog elmenni ilyen terápiára. Sőt, ha megemlítenétek neki, akkor hevesen tiltakozna, hogy ő nem hülye, hanem mindenki más az inkább. Igazából ő nem is érzékeli a saját bántó stílusát. Olyan, mint az alkoholista, aki pálinkás üveggel a kezében kikéri magának, hogy ő iszik. Nem akarlak elkeseríteni, de vagy elviselitek, vagy megszakítjátok vele a kapcsolatot. Előbbi esetben a véreteket fogja szívni élete végéig, utóbbi esetben ti lesztek a hálátlan dögök.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 74%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/7Időpont jan. 28. 12:42 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Ha nem volt mindig ilyen, akkor akár valami időskori agyi elváltozás gyanúja is felmerülhet. Érdemes lenne akkor kivizsgáltatni.

A válaszíró 84%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/7Időpont jan. 28. 14:15 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Hány éves kortól kezdődően számít időskorinak? A lányom azt mondja, hogy mindig ilyen volt, csak eddig ügyesen rakosgatott engem, viszont ő csak tizenhét éves.

# 5/7Időpont jan. 28. 14:37 Privát üzenet
Az agyi elváltozások lassan alakulnak ki, nemhéz megmondani a kezdetüket. Akkot veszik észre ha már a viselkedésben is megnyilvánul. Ha mindig ilyen volt akkor valószínűleg személyiségzavar. Lehet, hogy nárcisztikus, erre utal néhány jel. Ha így van idős korban már nem nagyom fog sokat változni jó irányban.

A válaszíró 84%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/7Időpont jan. 28. 16:11 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Skizo semmiképp, de sok a nárci beütés. Én ffiban ismerek tankönyvbe illő nárcit.

A válaszíró 74%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/7Időpont jan. 29. 08:43 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Tényleg skizofrén minden 100. ember? 100 000 magyar? Merre vannak?
Hol hibáztam? Baj hogy az ember olyan amilyen? Tehetek egyáltalán róla hogy beteg lettem emiatt a sok szemétkedés miatt?
Egy skizofrén ember lehet veszélyes az embertársaira? Vagy csak önmagára?
A viccet félretéve, ez az ember skizofrén?
Milyen tapasztalatok vannak skrizofrén, vagy pszichoata emberekkel?
Miért van ennyi önjelölt mentálisan beteg/személyiségzavaros ember?

Kérdések az Egészség rovatbólKérdések a Mentális egészség rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!