Lehet, hogy teljesen tönkremegy az életem? Esetleg a pszichiátriára kerülök?

Leginkább nagyon magányos vagyok.

Vesznek körül emberek (nekem még sok is, amennyi), de valahogy pont én nem mesélhetek. Ha panaszkodok, azt éreztetik, hogy nem joggal teszem ezt és igyekeznek rövid úton a szavamba vágni és a saját panaszukat árasztani rám.

Úgy érzem, a környezetem kb nem is tud rólam semmit se. Annyira nem érdeklek senkit, csak alkalmi lelki szemetesládának vagyok jó.

Egyik szülőmtől félek, hogy keresztbe tesz vagy bántani fog.

A másik pedig beleszól az életembe, úgy kezel, mint egy pisist, közben szerintem felelősségteljes vagyok és nem szolgálok rá.

Az életem nem halad, illetve de: visszafelé.

Se testileg, se idegileg, se lelkileg nem sokáig bírom már ezt az egész magányt, kilátástalanságot, reménytelenséget és teperést.

Gyűlölet az van már bennem bőven. Idegbaj is.

Na, kb erről beszélek, itt se válaszolt senki.

Maradjak egyedül az érzelmeimmel, félelmeimmel, döntéseimmel a sz.r munkahelyemen és a túlhajsolt napjaimban.

Majdcsak összeverek valakit vagy összeomlok magamban.

Fél lábbal a pszichiátrián, fél lábbal a börtönben, de jó így.