Ha borderline-ként nem járok terápiára, akkor mi lesz velem?

Szedj placebót.

Neha akkor is működik, amikor a beteg tudja, hogy csak placebó.

Én is borderline vagyok, kétféle gyógyszert szedek jelenleg (szorongásoldó, antipszichotikum) plusz járok terápiára.

Igen, én is úgy tudom, hogy terápia nélkül a személyiségzavarokat szinte lehetetlen "leküzdeni".

Nem tudom elhinni, hogy egyetlen egy elérhető pszichológus van nálatok. Ha jársz pszichiáterhez (már pedig, ha szedsz gyógyszert, akkor gondolom jársz), akkor szerintem ő biztosan tudna valami alternatívát ajánlani.

Plusz tudtommal a pszichiáter is alkalmazhat pszichoterápiát.

Ez a "beküldött a zártosztályra" sztori kicsit sántít nekem, ugyanis pszichológus nem is küldhet be sehova sem, mert nem orvos. :D

Vagy pl Tündérhegyen is van ideiglenes ingyenes bentlakásra lehetőség, ha úgy ítélik, hogy szükséged van rá.

Plusz, ami garantáltan ingyenes és kb mindegyik pszichiátrián van, azok a csoportok, oda is be lehet menni és bár nem sima terápia, de terápia.

Az országban nagyon kevés terapeuta van borderlinera szakosodva. Aki nem kifejezetten borderlineosokkal foglalkozik, az nem fog tudni segíteni. Ez egy nagyon összetett betegség és teljesen más kezelési módot igényel, mint pl. egy depresszió vagy szorongás. A legtöbb betegség kezelhető gyógyszerekkel, a személyiségzavarok nem! Bizonyos tünetei enyhíthetőek gyógyszerrel, de a legtöbb orvos, aki borderlineosokat kezel nem is ír fel gyógyszert, mert nem hoz jelentős mértékű változást.

A borderline személyiségzavart dialektikus viselkedésterápiával lehet gyógyítani, olyan szakembert kell keresni, aki tudja, hogy mi ez és tudja alkalmazni is.

Akkor most a kérdésre rátérve: hogy mi lesz veled az teljes mértékben attól függ, hogy milyen súlyos a betegséged? Vannak-e kapcsolataid? Vannak-e hosszú távú kapcsolataid? Van-e párkapcsolatod? Önálló vagy-e, van-e kereseted? Hol laksz? (szülőktől és szülővárostól távol nagyobbak a gyógyulás esélyei)

Illetve milyen társbetegségeid vannak borderline mellett? Van-e evészavarod? Van-e szenvedélybetegséged? Van-e komoly öngyilkossági szándékod, öngyilkossági gondolataid? stb.

Vannak, akik terápia nélkül visszaesnek, de vannak, akik a terápia alatt annyi tudást összeszedtek, hogy képesek önállóan gyógyulni. A legjobb, ha a környezeted támogató, akkor sokkal jobbak az esélyeid.

Én már 2 éve nem tudok orvoshoz menni, mert nincs rá pénzem. Amit ez előtt tanultam az orvosaimtól, azt sikerült fejlesztenem. Sokat relaxálok. Sikerült elérnem, hogy a falcolás helyett más technikákkal nyugtassam meg magamat. Persze vannak visszaeséseim, de sokkal ritkábbak. Sokat segít, hogy van háziállatom és 9 éves párkapcsolatom. És persze, hogy elköltöztem otthonról, az érvénytelenítő környezetből, ami triggerelné a súlyosabb border tüneteimet. Megismerkedtem olyan érzésekkel, amikkel 20 éven át nem találkoztam és ez számomra hatalmas élmény pl. rájöttem milyen az öröm, boldogság, biztonság. Először nem tudtam mik ezek az érzelmek, amiket a párommal érzek, féltem is tőlük, de a terápia alatt nevet kaptak.

Viszont sok téren romlott is az állapotom. Terápia nélkül nem tudom kibeszélni a bánatomat, nem érzem úgy, hogy valakinek fontos vagyok, biztonságban vagyok, hogy van, aki tanácsot tudna adni és megértené min megyek keresztül. Bezárkóztam, és alig tartom a kapcsolatot a külvilággal. Magammal sem foglalkozok már, az öngyilkossági gondolataim sokkal rosszabbak.

Nem azt mondom, hogy veled ez fog történni. Minden borderlineos teljesen más. Arra akartam rávilágítani, hogy amit eddig megtanultál a terápia alatt, azt tudod fejleszteni, viszont amit nem, az valószínűleg rosszabb lesz. pl. ha drogoztál, alkoholista voltál, akkor ebbe könnyen vissza lehet esni. Én evészavaros voltam, a terápia abbahagyása után ez visszajött, mint a huzat :( És a magány, elhagyatottság érzése is erősödhet, HA nincsenek mély kapcsolataid, hiszen arra csak pszichológus képes, hogy teljes megértéssel meghalgasson valakit 1 órán keresztül. Nagyon ritka, hogy valakivel legyen ilyen mély kapcsolata az embernek és ki tudja magát beszélni anélkül, hogy attól kéne rettegnie, hogy az illető elhagyja vagy nem érti meg. :S