Apátia, passzivitás, gyakori öngyilkossági és halállal kapcs. Gondolatok?

Sajnos ezek a tünetek már hosszabb ideje megvoltak nálam (pszichológus, gyógyszer sem segített) de most, hogy elveszítettem a munkámat is, már egyre erősebben jönnek elő. Úgy érzem hogy nincsen kedvem semmihez, nem akarok semmit, nincs semmi ami motiválna, ráadásul rászoktam a napközbeni ivásra (legrosszabb, de ha meg nem iszom, akkor állandóan a meghaláson agyalok).

Csupán azért írtam ezt a kérdést ki, mert legbelül nagyon gyengén azt érzem, hogy mégse kéne így lennie és nem akarnék még meghalni. Emiatt állandóan vívódok is magammal. Éjszakánként nem bírok aludni a negatív gondolatok miatt. Egyedül is vagyok, se barát, se család akihez fordulhatnék.

Az érzelmi élet nálam egyenlő a 0-val. (Már azt is elfelejtettem, milyen érzés "szeretni" és "szeretve lenni".) A sok negatív élmény és kudarc miatt semmi örömet nem látok az életben, ez pedig egyre jobban a "rossz irányba" vezet és végleg elveszik a motiváció az életre.

Ha volna lehetőség rá, akkor hogyan lehetne kimászni ebből? (Mégegyszer mondom, nem járt eredménnyel sem a terápia, sem a pszichológus mert mindig sikerült visszasüllyedni.)

28/f