Folyton kontroll vizsgálatokra kell mennem súlyos betegségek "gyanújával". Hogy tudnám emelett megőrizni a nyugalmamat és jókedvemet?

Elmentem pszichiáterhez de csak bogyókat írt fel rettemetes mellékhatásokkal. Aminek semmi értelme mert ha nem kéne több orvsohoz mennem akkor nem lennék ilyen irdatlanul kikészülve. Ha nem szedem terápianak sincs értelme, mondtám. Így nem tudok ilyen helyre sem fordulni. Magán pszichológusra nincs pénzem. Amúgy több betegség miatt van, elég komplex a dolog. Nem voltam rákos de már ilyen téren is megy az ellenőrzés.

Attól félek, hogy megint kínozni fognak, plusz a kiszolgáltatottságtól, és megaláztatástól. Volt már részem benne. A halál is szomorú még úgy érzem lenne dolgom.

A betegtársak csak rontanak a dologon. Már volt akit "eltemettem." Köztük még rosszabb minden, mintha nem is lenne élet csak a szenvedés. Megtanultam, hogy kórházban nem szabad ismerettsegeket kötni.

5. Nekem is pánikrohamom lesz ha be kell mennem egy kórhazba de legutóbb egy sima rendelőtől is rosszul lettem. Kezdem azt érezni, hogy már nem akarok tudni róla ha van valami bajom. Most is úgy jutottam idáig, hogy az egyik komoly betegség után addig vizsgálgattak amíg találtak más komoly betegséget felvető dolgokat. Így aztán újabb helyre járhatok kontrollokra. 6. A szándekos kínzásról nem lennék meggyőződve. Sok helyen még vért venni sem tudnak normálisan. Sokszor 1 vizsgálattal le lehetne tudni valamit. Csak az túl draga ezért reszleteiben csinálják hátha elég a fele is, vagy valami olcsobb megoldas ami nem hoz eredményt így újabb és újabb vizsgalatok kellenek. A beteg meg kikészül....de az nem számít.

Kedves Tamás szerinted nem ezt csinálom? Hiába írom le részletesen a történetemet, nem változtat semmin. Holnap kontroll, 1 hete nem tudok aludni miatta, ma már komolyan félek, hogy meg fogok örülni olyan rosszul vagyok a rám nehezedő nyomástól és folyamatosan sírok.