Nem tudok túllépni? Pánikolok nagyon?

Voltam már pszichológusnál,elmondtam a családomnak,mégsem megy.

Évekkel ezelőtt történt velem tizenévesen,hogy óriási h.lye voltam és egy boltban miután megmértem a gyümölcsöt

és utána gondoltam ki venné észre,ha rátennék még 1-2 db-ot.

Hát volt,aki észrevette..

A pénztárnál fizetés után elvezettek és megmérték a gyümölcsöt,a kb.100 ft különbözetet ki kellett fizetni,semmi más nem történt.

Azóta rettegek,sosem tettem semmi ilyesmit és akkor sem gondolkoztam,az időt nem tudom visszaforgatni,sajnos.

A pszichológus b.végig mosolygott míg ezt meséltem,azt mondja nem ez az igazi probléma,amiért ennyire félek mit gondolnak rólam mások,mert ez csak egy jelentéktelen csíny.

Elmondtam neki azt is,hogy rettegek,hogy ennek híre kelt,hiába nem volt ott senki,csak kb.3 eladó az egész boltban.

Nem tudom felfogni,hogy voltam ekkora idióta és rettegek miket beszélhetnek rólam a hátam mögött.Bármi más nem érdekelne,de az,hogy lopós lennék,azt nem bírnám elviselni.

Sosem loptam el semmit és nem is lennék képes,akkor is féltem elég lesz e a pénzem,tudom nem mentség.

A pszichológus és a család is azt mondja ez egy jelentéktelen h.lyeség és ki beszélt volna erről,ennek semmi hírértéke sincsen,miért pletykálnának ilyen jelentéktelen dolgokról,mikor ez egy piti csíny,hisz ki is fizettem,nem loptam el semmit.

De akkor is annyira félek,bennem van folyton a mivan ha érzés.

Amikor valaki elmondja,hogy ilyen jelentéktelen dolgokról nem pletykálnak,akkor kicsit megnyugszom,de utána 2 nap és újra azt érzem,hogy bárki akivel találkozom tud erről és a hátam mögött mutogatnak rám,hogy tolvaj vagyok. Pedig inkább a sajátom is odaadnám,mintsem elvegyem bárkiét.

A pszichológus azt mondta egész biztos nem ez a probléma,csak valamiért ebbe kapaszkodtam bele.

Mindenen képes vagyok pánikolni egyébként és magamat hibáztatni,de eddig míg ez nem történt meg,tiszta volt a lelkiismeretem,mert semmi ilyesmit nem mondhattak rólam.

Édesanyámnak is elmeséltem ,ő is azt mondja ez egy jelentéktelen h.lyeség,mindenki csinál ilyen csínyt az életében,ez csak egy csíny és senkit nem érdekel,mert aznap este elfelejtették,de ha még mondták volna is bárkinek nem gondolom,hogy csak mosolyogtak volna rajta?

Hát én nem gondolom,ő azt mondja nem is pletykálnak rólam semmi olyasmit,hogy loptam volna,hiszen nem loptam el semmit,egy piti jelentéktelen csíny volt.

Én viszont rettegek,hogy a jó akarói az embernek valahogy visszahallották,ráadásul másképp adták tovább.Teljesen kétségbe vagyok esve,félek már sohasem lehetek jó ember,nem érdemlem meg a boldogságot,szégyellnem kell magam.Az orvos és akiknek elmeséltem azt mondják már rég el kellet volna,de én nem tudom.

Mit gondoltok?

Mit kellene már tennem?

Rettegek,hogy tolvajnak tartanak