Hogyan kellene reagálnia egy pszichológusnak, ha a páciense halálvágyról, öngyilkossági késztetésről számol be?

Én egyszer túladagoltam az alkoholt, meg a benzodiazapint. Hogy mi miatt az most mindegy, a lényeg, hogy nem öngyilkossági szándékkal. Saját lábon mentem be a sürgősségire. Ott befektettek, kanül, katéter, szívleállásfigyelő, meg vagy 5 liter infúzió. Ott vesztegeltem majdnem egy napot. Majd jött értem két betegszállító, és átvittek a pszicho zártra, ráadásul a kettő közül a durvábbikra, az A1-re. Ott piszok lassan telik az idő. Na és ott vannak súlyos fazonok... Este lámpaoltás, aztán a reggeli vizit után döntöttek, hogy kiengedtek. De ha azt mondtam volna, hogy öngyilkossági szándékkal tettem, isten tudja mikor engedtek volna ki.

A 6-os 7-es kommentek írója egy idióta. Aki tini unatkozik, az nem fog pszichológushoz menni, mert nyűgnek tartaná. Roppantul káros valaki problémáját azért lekicsinyíteni, mert még fiatal. Attól még lehet valaki beteg, halhatott meg valakije, elválhatnak a szülei, bánthatják az iskolában, lehet, hogy erőszak áldozata lett, stb. A pszichológus szakma pedig egy hivatás, aki nem képes segíteni és unja a kezeltjeit, az keressen másik szakmát! Óriási ostobaság külső jelek alapján megítélni, ki szuicid, én pl. egyik legsötétebb időszakomban kaptam azt meg egy "szakembertől", hogy hát én olyan derűs ember vagyok... Igen, létezik olyan is, hogy mosolygó depresszió (Google kiadja smiling depression keresésre). Mindenki különböző, nem minden beteg zokog nyilvánosan teljesen szétcsúszva, és volt már rá példa, hogy sajnos olyan ember tette meg ezt a lépést, akit a teljes környezete kiegyensúlyozott, boldog embernek vélt. Úgyhogy marhára nem jó dolog ránézés alapján ítélkezni, ki mennyire van bajban, ki az, aki szerinted csak unatkozik és nyavalyog, mert lehet, hogy a hozzád hasonlók miatt nem fog többé segítséget kérni és kerül sokkal rosszabb állapotba, mint korábban volt!