Miért látom már monotonnak az életet?

A problémám az, hogy nem szeretek élni , illetve túl unalmas és nem látom értelmét, hogy megszülettem. Ha lenne egy gomb, amit ha megnyomnék örökre elalszok inkább azt választanám.

Tavaly érettségiztem addig minden jó volt, végülis szerettem gimibe járni , mindennap nevettem , barátokkal voltam stb..

Most szakmát tanulok és emellett dolgozhatok is abban, amit tanulok (6hónapja). De nem tudom.. lehet a rossz munkahelyi közeg, a káosz, a kisebb kiközösítés, ami ellenem van tesz ilyen közömbös és csalódott emberré. Vagy néha úgy érzem kiégtem, de 6 hónap után nem hinném.

Ronda, béna, ügyetlen, figyelmetlen ember vagyok.. párom se lesz soha.

Ha találkozok a régi barátaimmal már nem olyan.. unalmas, alig beszélek , várom a végét. Aztán otthon inkább alszok vagy netezek, már csak ezek hoznak felüdülést.

A munka, az evés-ivás, barátok, vásárlás .. mind-mind monotonnak látom már és elegem van, mintha csak lenne egy test, amiben vagyok de a lélek néha már nincs jelen.

Mit kéne csinálnom, mi történik?

20/L