Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Egészség » Mentális egészség

A kérdés

Megint buktam és már nem bírom elviselni. Van ebből kiút?

Ma vizsgáztam egyetemen, utolsó vizsgaalkalom, szinte biztos, hogy megbuktam. Sok tárgy épül rá, mindenképp csúszok egy évet. Mivel később kezdtem az egyetemet (már eleve az általános iskolát 1-2 évvel később kezdtem, mint mindenki más, mert a szüleim így döntöttek..), utána 17 éves korom körül elveszítettem minden barátomat és depressziós lettem, leromlottak a jegyeim. Az volt az álmom, hogy majd egy top egyetemre bekerülök, sok ismerősömnek sikerült, nekem nyilván már a jegyeim se tették lehetővé, na meg sokuk el tudott tölteni külföldön hónapokat vagy éveket, így anyanyelvi szinten tudtak angolul + magántanárok stb. Nekem esélyem se volt.

Egyetemen az első év második félévét passziváltattam, mert úgy voltam vele, hogy kis túlzással inkább megölném magamat, mint, hogy bemenjek az óráimra, mert nem birok megfelelni semmilyen téren, se a tanároknak, se a szaktársaimnak, ha bele pusztulok se és mellesleg a saját pszichológusom, az egyetem pszichológusa és a pszichiáterem is ezt javasolta. Sajnos arra nem figyeltem, (vagy figyeltem csak annyira kivoltam, hogy már nem érdekelt? nem emlékszem), hogy így nem teljesítettem egy olyan tárgyat, amire 3 tárgy is épült. Ez azt jelentette, hogy mindenképp csúszok az egyetemen egy évet.

Aztán következő évben elmentem dolgozni egy multihoz heti 30 órában, semmi időm/energiám nem volt tanulni, ehhez vegyük hozzá a depressziót és a szorongást és az eredmény kész katasztrófa. A munkát egyébként nem muszájból csináltam, a szüleim szerencsére támogatnak mindenben, legalábbis anyagilag, de azt hittem segíthet majd, ha van valami struktúra az életemben. Hát baromira nem jött be, ráadásul találkoztam egy fiúval a munkahelyen, akiért nagyon odavagyok még mindig, pedig már nagyjából egy éve nem láttam. Először úgy viselkedett mintha érdekelném, aztán eltűnt szó nélkül, el se köszönt..Soha nem volt még barátom, nagyon sokat jelentett nekem, hogy néha beszéltünk. Teljesen a megszállottja lettem, mert szó szerint semmi más nem volt az életemben, amit akár csak kicsit élveztem volna, azon kívül, hogy láthattam/beszélhettem vele. A lényeg, hogy megint nem teljesítettem a fent említett tárgyat, még egy év csúszás..

Ez már a harmadik évem, ma volt az utolsó vizsgaalkalom. Szinte biztos vagyok benne, hogy megbuktam. Amint hazaértem 2 óráig sírtam és ököllel vertem össze-vissza mindent (teljesen egyedül élek). Már nem bírom tovább idegileg úgy érzem..22 éves vagyok. A legtöbb ismerősöm most diplomázott le 20-21 évesen, én meg ezek szerint legkorábban 25(!!!) évesen fogok diplomázni??? Ez már túl sok nekem, oké csúszok egy évet, baromira szégyellem és gyűlölöm magam érte, de végül is nem egy katasztrófa..Csúszok még egyet, itt már kezdenek nagyon sötét gondolataim lenni, de próbáljuk meg még egyszer..Viszont harmadszor megbukni?? Ezt nem képes befogadni a tudatom, ilyen nincs. Hogy álljak így bármelyik ismerősöm elé?? Mit mondjak a szüleimnek?? Még mesterre is akartam menni, mikor végeznék azzal? Végem van, nem tudom, mit csináljak.

Gyerekkorom óta a legfontosabb dolog az életemben a tanulás, pontosabban, hogy jól teljesítsek. 17 éves koromig kitűnő tanuló voltam, "elit" gimnáziumba jártam, de nem tudtam beilleszkedni soha semmilyen közösségbe, nagyjából egész életemben kiközösítettek, főleg a külsőm miatt, mindig max 1-2 barátom volt csak. Az, hogy gimiben elfordultak tőlem a barátaim, és végleg magamra maradtam, és hogy, ezenfelül a rosszabb jegyek után még a tanáraim is elkezdtek levegőnek nézni (vagy éppen szándékosan megalázni) na ezek összessége teljesen kikészített mentálisan. Azóta sem tudtam magam összeszedni teljesen, bár vannak jobb időszakaim. Sok pszichiáternél és pszichológusnál jártam, most is szedek gyógyszert. Úgy érzem, hogy itt a vége..Félek, hogy innen már nincs kiút. Nagyon örülnék, ha írna valaki, aki hasonló helyzetben van, vagy csak van valami tanácsa számomra, mert már mindent reményt elvesztettem..



Keress kérdéseket hasonló témákban: egyetem, vizsga, bukás, depresszió, szorongás, magány, öngyilkosság

  jún. 12. 16:13  Privát üzenet  

A válaszok
Először is, ne aggódj azon, hogy 25 leszel mire végzel. Más akkor kezdi el. Az meg ne érdekeljen, hogy ki mit szól hozzá, aki emiatt lenéz nem barát. Olyanokat keress akik elfogadnak téged olyannak amilyen vagy. Szedd össze magad és hozd ki a helyzetből amit csak lehet, igyekezz ne csúszni többet és ne terheld magad fölöslegesen.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 77%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/6Időpont jún. 12. 16:20 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Vagy elengeded vagy megcsinálod.

Más út nincs.


A kor nem számít. 25 leszel, és akkor mi van? Nyugodtan mehetsz mesterre. Senki nem néz ki a korod miatt, sokan pl. második diploma miatt idősebbek vagy 24-25 évesen érettségiznek le / újra, mert 18 évesen nem tudták, mit akarnak (vagy az eredeti terv nem jött be).


Attól, hogy ez a tárgy nehéz neked, lehet, hogy a szak nagy része neked való, és könnyen boldogulsz majd. Ez csak egy vizsga, semmit nem mond el arról, hogy a szakmára alkalmas vagy / leszel-e.


Senkinek nem tartozol elszámolással, csak magadnak!

A köztes időt töltsd hasznosan! (Munka, nyelvtanulás stb.)



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 81%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/6Időpont jún. 12. 16:24 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Nekem is volt egy vizsgám amin meghúztak és annyira elkezdtem rajta őrölni magamat,hogy az azon túli vizsgákra nem igazán tudtam felkészülni,bár szerencsém volt és volt még vizsgaidőpont és áttoltam későbbre őket,bár van még lehetőségem,hogy megcsináljam,lehet meglesz. De én itt megtanultam,hogy többet én magamat nem fogom így kikészíteni, egy hétig reggeltől estig ezen járt az agyam, az egyetemről is majdnem kiiratkoztam. Ez nekem egy olyan fordulópont volt,hogy megértettem magammal,ha jön egy akadály és az nem sikerül,akkor én hátráltatom magamat a továbbiakban is,ha ezt nem tudom feldolgozni ,akkor kizárólag az én rossz felfogásom miatt következtében, nem fogok tudni a következő akadályra felkészülni és ez egy domino effektust eredményez és egyetlen dolog miatt csúszik minden.

Nem szabad olyan görcsösen venni a dolgokat és túlságosan nem szabad siránkozni azon,hogy nem minden úgy sikerült ahogyan azt elterveztük,tudni kell újratervezni (és ez a kulcs szó).


Ha a munka nem szükséges, akkor szerintem azt felejtsd el és az időbeosztásod mással töltsd ki, mondjuk sporttal(mindenképpen fizikai aktivitás legyen).


Másnak nem tartozol elszámolni valóval,ezek alatt azokat értem akik nem a szüleid,de gondolom Ők továbbra is melletted állnak és nem hagynak cserben,hogy egy idegen az mit szól hozzá,hát rajtad kívul megmondom őszintén nem érdekel senkit, és erre nekem is rá kellett jönnöm, lehet nem is járt egyetemre és nem tud az egészről semmit,de kárörvendés meg a megvetés az persze árad belőle ,ha nem is mondja ki. Én ebbe nem is szoktam senkit sem beavatni,mert nincsen hozzá semmi köze,ha sikerül minden,ha nem.


Amennyiben szívesen beszélgetnél nyugodtan írj rám,ha evvel tudok segíteni neked.

Fel a fejjel és a görcsös gondolkodásodat azt vesd le magadról :) .



A válaszíró 75%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/6Időpont jún. 12. 18:12 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Valamiből elindult ez az egész, csak kérdés, mi az a pont, ahol elkezdtél lefelé csúszni.

Ha esetleg tudod, írd meg, lehet az segít. Akár itt, akár privátban, ahogy kényelmesebb.



A válaszíró 63%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/6Időpont jún. 12. 20:00 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Liliiiii16 nevű felhasználó válasza:

Valahogy azt érzem, ez az egész 17 éves korodban kezdődött.. minden. Amikor depis lettél, elvesztetted a barátaidat...

Szerintem ott kell elvarrni a szálakat... Visszamenni oda agyban... Megbocsátani magadnak mindent . Vagy keresd fel egy régi barátodat lehet jót tenne.

Az egyetem meg nehéz. Gimi után nagy ugrás. Mindenki kicsit visszacsúszik, mások a követelmények .. hozzá kell szokni. Ha pedig nem bírod.. akkor hagyd. Ne készülj ki emiatt. Válassz olyat amit bírsz. Ha nagyon szeretnéd akkor pedig próbáld meg kiküldeni. De ehhez támasz kell. Érezd jól magadat közben.. és próbálj pozitívan hozzáállni mindenhez



A válaszíró 56%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/6Időpont jún. 14. 16:13 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Basszus én is így állok ,mint Te, de figyelj tanulj, én is úgy nézz ki megbukok, diploma nélkül halál vár az emberre, elföldelik.

A válaszíró 61%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/6Időpont jún. 14. 18:02 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Komolyabb kérdés. Mi a véleményetek, van esély rá, hogy a lovak a kiút?
Félek saját magamtól! Egyre többet gondolok az öngyilkosságra. Mit tegyek ha nincs kiút?
Van ebből kiút?
Visszatérő pánikbetegség, szorongás? Van ebből kiút?
Úgy érzem, nem bírom ezeket a nehézségeket elviselni, mit tehetek még?
Nem bírom sokszor elviselni az autista testvérem viselkedését. Van kiút ebből?

Kérdések az Egészség rovatbólKérdések a Mentális egészség rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!