Hogy kezeljem magam? Vagy forduljak szakemberhez?

Forduljál, nyíljál (mért ne tudnál, azért fordulsz hozzá), és menj olyan munkahelyre, ahol emberek közt vagy, a magányba csak beledilizel. És fejezd be az iskolát dolgozók iskolájában, nem maradhatsz 8 általánossal, soha az életben nem tudsz azzal normális munkát kapni.

Hogy a francba bízhatnak rá biztonsági őrzést egy 17 évesre, meg 24 órás éjjeli munkát? Az szerintem jogellenes. Egyáltalán bejelentett munkahely ez vagy feketén dolgozol tb- nyugdíjjárulék és beszámítható munkaviszony nélkül?

NA, akkor ezt nézd meg, rákerestem. Munka törvénykönyve. "114. § (1) A fiatal munkavállaló (=18 alatti) számára éjszakai munka, valamint rendkívüli munkaidő nem rendelhető el.

(2) A fiatal munkavállaló napi munkaideje legfeljebb nyolc óra lehet és a több munkaviszony keretében történő munkavégzés munkaidejét össze kell számítani.

(3) A fiatal munkavállaló számára

a) legfeljebb egy heti munkaidőkeretet lehet elrendelni,

b) négy és fél órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén, legalább harminc perc, hat órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén, legalább negyvenöt perc munkaközi szünetet,

c) legalább tizenkét óra tartamú napi pihenőidőt kell biztosítani.

(4) A fiatal munkavállaló esetében a heti pihenőnap és a heti pihenőidő egyenlőtlenül nem osztható be."

Mi van a te munkaszerződésedben?

Kedves Kis Tamás!

ELőször is le szeretném szögezni, nem vagyok pszichológus, így szaktanácsot nem tudok adni. Amit nyujtani tudok, meglátásaimon, és személyes tapasztalataimon alapszik.

A szakemberhez fordulás ez esetben megfontolandó lépés lenne. Azt mondod, nem tudsz megnyílni a pszichológus előtt. Nekem annó, mikor elmentem egy járási klinikára, hasonló problémám volt, hiszen egy idegennel kellett személyes dolgaimat megosztanom. Hetekig jártam terápiára, de nem mertem magamhoz közel engedni. Ez a varázs akkor tört meg, akkor tudtam neki elmondani a problémáimat, mikor leesett, hogy ez az ember nem egy társalkodó partner, akivel az időjárást, meg a politikát megbeszéljük, hanem azért van ott, azért kapja a fizetését, hogy segítsen. Bátran beszélj tehát a pszichológusodnak a problémáidról, ne kerülgesd a forró kását. Fogalmazd meg elősször magadnak, hogy mi is a probléma, menj el ahhoz az emberhez, vegyél egy nagy levegőt, és mondd ki.Egyrészt te is megkönnyebbülsz, másrészt a terápia is el fog indulni a maga útján, s a segítségedre lesz. Azt mondod, nem tudsz senkinek megnyílni. Én úgy látom, ez nem teljesen igaz, hiszen itt, ezen a platformon, meg tudtál. Ha kezdetben nem megy élőben a dolog, nyugodtan fordulj interneten a pszichológuskereső, vagy a kamaszpanasz nevú oldalhoz. Ott név nélkül is lehet segítséget kérni szakemberektől.

Másodsorban az alkohol. Sajnos egy olyan társadalomban élünk, ahol az alkohol fogyasztás egy elnézett, megbocsátott tettnek minősül. Számos családtagomnak is volt, s köztük nekem is volt problémám az alkohollal. Az alkohol egy pokol, ha nem a pokol. Kezdetben szépen indul, csak egy pohárral, mert "szarazélet", aztán még eggyel, mert túléltük a hetet, s végre itt a hétvége... Végül azon kapod magad, hogy napi szinten fogy a fél liter tömény, két napi szinten az üveg 50%-os pálinka. Te még ennek a kaptatónak az elején vagy, ne menj tovább!

Azt írod magadról, hogy visszahúzódó vagy. Ne tekints erre problémaként. Az emberek alapvetően két csoportba oszthatók viselkedésük alapján: vannak esxtrovertáltak (azaz kifelé fordulók. Jellemzőjük, hogy nagy társaságokban mozognak, szerenek a figyelem középpontjában lenni, harsányak...) és vannak az introvertált jellemvonású emberek ( azaz befelé fordulók. Jobban szerenek egyedül lenni, mert az egyedüllétben tudnak feltöltődni, relaxálódni, kisebb baráti körrel rendelkeznek). Azt, hogy ha befelé forduló vagy, az nem azt jelenti, hogy magányosnak is kell lenned.

Véleményem szerint merj barátkozni, merd ezeket a sérelmeke félre tenni, merj önmagadnak megbocsátani a kudarcaidért. Egyedül, magányosan élni nyomasztó, s minden depressziónak a melegágya.

Párkapcsolat tekintetében, meg azt tudom tanácsolni, hogy várj. Légy türelmes saját magadhoz, adj időt magadnak ahhoz, hogy dolgozz azon a lelki krízisen amiben vagy. Aztán ráérsz gondolkodni a többin. Tizenhét éves vagy. Nem maradtál le semmiről. A depresszió az olyan mintha örökké tartana, ezt a bőrömön tapasztaltam. Nem tart örökké.

Ami a továbbtanulást illeti. Ez egy olyan terület, ami az összes felsorolt problémát érinti. Ha továbbtanulsz, lesz társaságod. Lesz célod, s egy olyan jövőd, melyben sokkal több lehetőség rejlik.

Minden jót kívánok!