fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Bepánikoltam az idő múlásától....

Bepánikoltam az idő múlásától. Ezen pszichológus tud segíteni?

Figyelt kérdés

Szeptemberben leszek 25 éves. Eddig elvoltam, egyetemre jártam tavaly januárig. Viszont mióta dolgozok, mintha gyorsabban telne az idő. Belegondolok, hogy lassan közelebb leszek a 30-hoz, mint a 20-hoz bepánikolok, mert nem értem el semmi olyat mostanra amit pl gimiben terveztem. Az aggaszt a legjobban, hogy a szüleim sem lesznek fiatalabbak (ez nyilvánvaló). Illetve, jelenleg egyedülálló vagyok. A rokonság és az ismerősök naponta azzal nyomasztanak, hogy ez mekkora szégyen, és egyedül fogok maradni így. Naponta azon szorongok, hogy mennyire gyorsan telnek a hetek, az évek... Estére már a gyomrom fáj, a sírás kerülget. Félek, hogy egy-két év múlva is ugyanitt fogok tartani. Rettegek a haláltól. Annyira kevés időt kapunk itt. Nem akarom, hogy ennyire gyorsan elmenjen az élet. Van néhány igaz barátom, ki szoktam mozdulni, tehát nem vagyok otthonülő típus, de ha valami jó történik velem akkor is egyből az jut eszembe, hogy ismét eltelt egy nap, és csak öregszem. Gondolkodok rajta, hogy felkeresek egy pszichológust. Tudna segíteni a problémámon? Aki válaszol, légyszi normálisan. Így is eléggé magam alatt vagyok.

24N


2019. júl. 22. 22:50
 1/9 anonim ***** válasza:
Kivel élsz? A szüleiddel? Na, ez a baj! Ők tesznek tönkre! Éljél önálló felnőtt életet a saját örömödre, anélkül, hogy a más károgásán izgatnád magad! Biztos tud segíteni a pszichológus, de szerintem magad is tudnál, ha függetlenednél és élveznéd, hogy felnőtt vagy, barátokkal! Ne savanyodj be a család hatására ilyen fiatalon, építs kapcsolatokat, járj kondizni, nyelvórára, főzz, kirándulj, ússz, találj hobbit.
2019. júl. 22. 22:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 A kérdező kommentje:

Pont, hogy a szüleim nem nyomasztanak semmivel. Sosem korlátoztak korábban semmiben, nem erőltettek rám semmit. Nem okoskodnak, hogy nincs kapcsolatom. Ők felnőttként kezelnek teljes mértékben. Hogy írhatsz ilyet, hogy tönkretesznek engem? Jobb szülőket nem is kívánhattam volna!

Azt is bánom nagyon, hogy sok évem elment egy kapcsolatra. A többi kedves rokon okoskodik nekem állandóan, ettől alakult ki bennem ez a szorongás. Ritkán találkozom velük, de akkor is csak azt nyomják, hogy nem igaz, hogy nincs kapcsolatom, egyedül fogok így maradni.

2019. júl. 22. 23:02
 3/9 A kérdező kommentje:
A volt baràtommal az összeköltözést, a közös életet terveztük már. Annak is annyi lett. A fizetésem kevés. A nyelvtanulást pedig kudarcként éltem meg a rengeteg bukott vizsga, a sok pénz és idő befektetése miatt. Egy igazi szerencsétlen vagyok. Sok velem egykorú ismerősöm már férjnél van, kisbabája van. Én is így terveztem 25-26 éves koromra. Na de az élet nem kívánságműsor.
2019. júl. 22. 23:08
 4/9 anonim ***** válasza:
De nem is futóverseny! Egészséges embert nem bizonytalít el, hogy érdektelen távoli rokonok mit mondanak róla! Nincs hozzájuk közöd. Egyébként nem a rokonok bizonytalanítanak el, hanem már eleve bizonytalan vagy, azért hat rád ennyire a rokonság károgása. Nem lehet kiszámítani, hogy mi mikor fog bekövetkezni az ember életében, ez nem a vasúti menetrend. Jó részt a véletlenen múlik. Ha nem rég szakítottál, akkor az nyilván nyomot hagy benned. De nem lehet előre tervezni, hány éves korodban lesz gyereked. Majd lesz. Ha nem jó a munkahelyed, keress másikat. Diplomával el lehet helyezkedni. Ha nem működik a nyelvtanulás, gondold át, miért, mit rontottál el a vizsgán, vagy válassz másik nyelvet. És attól függetlenül azt mondom, hogy 25 évesen külön kellene élned, hogy önálló felnőtt legyél. A mérgező rokonokkal pedig nem kell találkozni. Ez is a te szabad döntésed.
2019. júl. 22. 23:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 A kérdező kommentje:
Igazad van sok mindenben! Nincs meg a diplomám, mert két nyelvvizsga kell, és a német sehogy sem jön össze. Már a lelkesedésem is nulla évek után. Mint írtam kevés a fizetésem. A minimumot keresem érettségivel. A volt barátommal együtt talán kijöttünk volna egy hónapban valahogy (bár ő se keresett hú de sokat), egyedül jelenleg esélytelen költöznöm. Szìvesen költöznék, de semmim nem maradna, aminek nem sok értelmét látom. Egy évet muszáj még várnom. A szüleimmel jó a kapcsolatom. Szintes házunk van, nem zavarjuk egymást. Ellátom magam, nem engedem, hogy bárki is kiszolgáljon. Ez elég alap szerintem. Bár ez lenne a legnagyobb gondom. :( Más dolgok jobban nyomasztanak. Igazad van a rokonokkal kapcsolatban, csak tudod bántó, ha mindig olyan dolgot vágnak a fejedhez amiről ők is tudják, hogy rosszul esik a másiknak. Köszönöm a biztatást! Viszont lehet, hogy "meglátogatok" egy pszichológust, mert lelkileg nagyon rosszul vagyok.
2019. júl. 22. 23:27
 6/9 anonim ***** válasza:

Igen, érdemes lenne pszichológushoz menned, tud segíteni változtatni ezen a gondolkodásmódon. De ahhoz neked is fel kell ismerni, hogy káros, és akarnod kell változtatni rajta.

Amúgy kemény 6 éve vagy felnőtt. És van még hátra vagy 60. Nem maradtál még le semmiről. :)

2019. júl. 22. 23:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 A kérdező kommentje:
Aranyos vagy! Köszönöm!
2019. júl. 22. 23:39
 8/9 anonim ***** válasza:
Nincs mit. :) Van, hogy ilyen hullámvölgybe kerül az ember, eléggé elsöprően rossz érzés tud lenni. De ha tudatosan dolgozol rajta nap-mint-nap, tuti, hogy nem ugyanitt fogsz tartani egy-két év múlva. :)
2019. júl. 23. 00:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:

miért kéne mindenkinek 25 évesen szülni?

35 évesen elkezdhetsz ezen aggódni.

barátnőmmel is nagy konfliktusforrás hogy most lett 24 éves azt már úgy csinál, minthogyha jövőre már gyerek kéne, meg mit tudom én. én semmi problémát nem látok abban ha valaki 30-35 évesen szül. Abban mi nem normális hogy egy 20 évesnek pl. 55 éves szülei vannak? Szerintem totál normális lenne. Az még bőven aktív egészséges kor. És akkor már 20 éves a gyerek.

akkor hova kell sietni? nem értem miért ilyen társadalmi elvárások köré akarják az emberek szervezni az életüket. szarom le. ráérünk.


a kérdésre visszatérve én is sokat aggódtam ezen régen, aztán rájöttem hogy minden perc amit az ezen való szorongással töltök, csak ront a helyzeten. tenni nem lehet vele semmit, így szorongani sincs értelme rajta. foglald el magad, munkahelyet meg hagyd ott amint lehet és csinálj olyat aminek van értelme.

2019. júl. 23. 02:49
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

Egészség főkategória kérdései »
Egészség - Mentális egészség kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!