Miből merítsek erőt?

Hello!

Tudom bármit is írhatok, mert azt hiszem tudom miről beszélsz. Én sem vagyok azaz voltam kisebb mint TE. Ha azt helyre vágod magadban, hogy nem minden a külső akkor már jó úton vagy. Persze most ezért én is kapom majd a savat, de ugye kit érdekel..

Összességében 18éves korom óta pár év kihagyás volt a csajnélküli életemben. S mint írtam mint te olyan vagyok, bár pár cm magasabb. Sokszor el voltam én is keseredve, de pont ez az amit megéreznek a nők. Ha nem érzik, hogy sugárzol sajna tényleg le fognak szarni.

Amúgy egyszerű lesz a képlet. Pontosan egyél egy szelet kenyérrel kevesebbet mindennap mint amennyit eddig ettél és menj el sétálni. Jópár hét és megfogod látni, hogy leugrik pár kg. ÉS amint lemegy jbb lesz a kedved. Jobb kedvvel kevésbé fogod utálni magad. Sétába olykor kocogj bele. Pár percek csak. Hidd el (saját tapasztalat) a pár percből egyre több lesz ami egyre jobb kalóriát fog elégetni ami egyre jobb kedvre fog deríteni. Veheted majd a kisebb nadrágot pólót.. ami ismét csak a kedved fokozza és ezt majd látják érzik a nők is.Addig is szánj magad örömére 20e ft-ot és örömködj egy "olyan nénivel"

Amire készülnöd kell, hogy ez nem kis idő lesz. Akár 2év is, de megfogja hálálni, menet közben pedig életmódváltoztatáson legyél s ne a diétán. Ha van "fölös" zsetonod akkor pedig akár fogadj fel egy erre hivatott embert aki segít neked a táplálkozásban, mozgásban.

Nem fogok hazudni, de ez kemény két éved lesz. Sok lemondás, izzadás, nem akarás. Nem lesz más módja sajnos.

Ja igen és egy dolog: azon már miért agyalsz, hogy mit basztál el? Visszatudod csinálni? Nem. Mikor tudsz azért tenni, hogy fajább legyen a jövőd? MOST

Utolsó kérdésedre a választ neked kell megtalálnod. Én pl anno beleszerettem a futásba, úgy hogy közel 160kilósan 50-100m-t tudtam kocogni. Ebből heti 15-25km lett

HAJRÁ!

Nem akarom, hogy megjobban depis legyel, azert irom le az en helyzetemet. Hogy lasd, hogy mas is van ilyen helyzetben. En, lanykent, 150cm vagyok es 95kg.Nagyon durva!!! Nem erzem magam annyinak, de ez az igazsag. Volt egy parom 7 evig. A fiatal korom elment ra. Aztan itt hagyott. Lassan 3 eve. Azota senkim sincs, meg alkalmam se volt ismerkedni. Szenvedek en is rendesen, mert ugy erzem, hogy az eletem elmegy ugy, hogy munka meg haza masnap ugyan ez. Semmi szin nincs az eletemben. Mindenki azt mondja, hogy foggyal le, aztan majd kellesz vkinek. Ami nagyon nehez, foleg annak aki genetikailag ezt orokolte. Probaltam mar mindent, gyogyszert, teat, koplalast, egyszeruen semmi valtozas. Edzoterembe neha lejutok, de alapbol faj a hatam, a torna meg egy lapattal meg ratesz.

Szerintem amugy a fiuknak konnyebb. Mert kezdemenyezhetsz barhol, barmikor. Tulsulyosan is lehet az ember apolt,az sokat szamit. Es szerintem konnyebb talalni egy duci fiunak baratnot, mint egy duci lanynak baratot. Nekem ez a tapasztalatom.

Kivanok neked kitartast, es hidd el masok is vannak ugyan ezzel a problemaval. De nem adhatjuk fel!