Figyelek a táplálkozásomra, de hiába?

3évvel ezelőtt mielőtt a párommal összejöttem, 60kg voltam, és 164cm vagyok.

Most kb 76kg vagyok.

Igen, szomorú, nem figyeltem oda magamra, az esti nassolásokra, és a sportot is mellőztem, el lustultam, és most a testem szív.

Sosem gondoltam magam vékonynak, de visszanézve az akkori képeimet bàrmit megadnék érte.

Több, mint féléve stagnálok. Nem mozdul el semerre a mérleg.

Biztos vagyok benne, hogy nem normàlis dolog, mert a párom ugyanazt az ételt eszi, csak több mennyiségben, és ő leadott 4-5kg-t. ( a semmiből szinte, így még látványosabb, hogy kismalac vagyok)

Mellette ő iszik cukrot üdítőt,csokit is. Nem tagadom én is, de 1x és akkor is minimális mennyiségben, hálisten nem vagyok édesszájú.

Az arcom rettenesen pattanásos mellette, amit szintén nem értek, mert nem gondolnám, hogy ennyire rossz ételeket viszek a szervezetembe. ( pl.sok zöldséget..)

Az egyik ismerősöm mondta, hogy lehet inzulinrezisztenciám van.

Bejelentkeznék, de most a járvány miatt bezárt a magánrendelő, a másik pedig nem hiszem, hogy fogad, meg annyi ember közé most nem szívesen megyek.

Ti mit ajánlanátok ebben a helyzetben?

Valóban gondolhatok IR-re?

Néha annyira reménytelennek érzem a helyzetet, hogy befordulok.

Sokszor jól érzem magam, de ha megörökítenek egy képet, látom, hogy abszolút nem kell jól éreznem magam, mert egy tehén vagyok.

Kb 1éve semmi képet nem posztolok magamról, és nem ideges leszek, ha párom is lefotóz.. :(