Változtatnom kéne ezen vagy feleslegesen aggódnak a barátaim?

A barátaim folyton azzal viccelődnek, hogy anorexiás leszek. Nyilván ez egy poén, de elkezdtem rajta gondolkozni, hogy egészséges.

-e ahogyan étkezem és ha nem akkor hogyan tudnék ezen változtatni. Remélem itt találok segítséget, légyszi fogadjátok kedvesen a sztorim.

Amikor rendesen bejártunk suliba, akkor sosem volt időm enni rendesen, úgy nézett ki a napom, hogy kb 5 órig kihúztam egy péksütivel, aztán vacsoráztam. Sokszor volt, hogy esténként nekiálltam falni, aztán mérges voltam magamra és másnap kevesebbet ettem mint előtte, hogy visszahozzam. Ekkor használtam először kalóriaszámlálót, de még nem írtam bele mindent.

Aztán amikor tavasszal bezártak minket az egész borult. Egyik nap kb semmit nem ettem mert úgy éreztem, túl sokat eszek így is, másnap faltam, megint mérges voltam magamra és ez ment hónapokon keresztül egy körforgásban.

Nyáron nagyjából visszaállt az egész normálisra, sokkal jobban is éreztem magam. Ennek szerintem az lehetett az oka (mármint annak, hogy visszaállt), hogy több ideje volt a szüleimnek, így ők csináltak nekem ebédet, reggelit, vacsorát, nem pedig magamnak.

Ősszel folytatódott minden normálisan, majd elveztettem egy hozzám nagyon közel álló embert, hirtelen és traumatikus volt az egész és rá kb 1 hónapra újra online suli lett és újra kezdődött az, ami tavasszal is volt. Újra használok kalóriaszámlálót, de ez nem is baj szerintem. Igazából reggelente általában nincs időm enni, a 10 perces szünetekben meg nem tudok semmit se csinálni magamnak, így reggelire vagy semmit nem eszek, vagy valamilyen gyümölcsöt, ezzel nem is lenne baj, csak ebédra már úgy érzem muszáj lenne ennem valamit. Nagyon ritkán tudom megoldani, hogy találjak magamnak valamit amiben kevés kalória van, de laktató. Nagyon félek attól, vagy nem is ez a jó szó rá, inkább rosszul vagyok és szorongés fog el attól ha pénzt kell kiadnom. Bármire. Ha egy nap költök pl 3000 forintot a saját kajámra akkor este tuti sírni fogok a bűntudattül, hogy a szüleim pénzét költöm, így nem zoktam rendelni magamnak. Délután két lehetőség van, ha nem ettem semmit ebédre. Az egsyik hogy tovább folytatom az alig evést, vagy normáslisan megvacsorázom, a másik hogy elkezdek falni, aztán másnap meg bántudatom van és alig eszek. És ez így megy egy örökös körforgásként, de hiába próbálok nem tudok kilépni belőle.

Igazából a testemmel kapcsolatban sosem voltam elégedetlen, vékonynak találom magam, de nem annyia, hogy ne tenne jót egy kis fogyás. Mindig is magasabb voltam az átlagnál és ugye emiatt nehezebb is, de ezt mai napig nehéz elfogadnom. Ha elmondja nekem egy barátnőm pl, aki 15 cenivel alacsonyabb nálam, hogy hány kiló, én addig koplalok meg edzek amíg kevesebb nem leszek.

Hogyan tudnék kilépni ebből? Vagy ez normális? a szüleimnek nem merek erről beszélni, félek magukat hibáztatnák, vagy hogy egy plussz teher lenne nekik ez az egész

Köszi ha végigolvastad