Étkezési zavarosok! Milyen típusú zavarotok van?

12-es, kérlek, komolyan kérlek, ne egy étkezési zavarostól kérj tanácsot, hogy mit egyél, ami laktat, ha fogyni akarsz. És nagyon köszönöm 11-es, hogy nem adsz tippeket nyilvànosan, sokan így kezdtük: (

12-es, ha fogyni szeretnél, én azt tanácsolom, keress fel egy dietetikust! :)

Mindenkinek köszönöm, hogy leírtátok, szerintem nagyon hasznos,hogy ilyen tartalom is van itt fenn!

A saját történetem is megosztom, mert kérdeztétek:

16 éves koromig gyerekalkat voltam, mintha nem is serdultem volna, majd hirtelen nőiesedtem,amit én hízásnak tartottam (pedig úgy is normál volt a testsúlyom, az alkatomhoz képest. Átlag testsúly vékonyabb alját súroltam.) Így elkezdtem "csak kicsit egészségesebben enni" "csak kicsit fogyózni", amiből anorexia lett,persze nem ismertem be. Aztán már nem volt mensim hónapok óta, és közölték az orvosok,hogy gyerekem se lehet, és ha ezt folytatom, később se, meg már endokrin osztályra fektettek be, mert olyan jól adtam,hogy én nem vagyok étkezési zavaros és eszek rendesen, hogy azt hitték,valami szervi bajom van (na jó, egy nagyon profi dokinéni elsőre megmondta,hogy ez anorexia, de azért befektetett 2 hétre kivizsgálni, tuti nincs-e más baj), aztán adott egy diagnózist és elkuldott szakkezelésre. Egy hormonterápia és 3 év kognitív viselkedésterápia + pszichiáter felügyelete (pár hónapig kellett gyógyszer), és bár az első évben bulimiába csapott át a dolog, de kijöttem belőle. A mai napig oda kell figyelnem, de szerencsére már van körülöttem egy szociális háló, ami megvéd, akik szólnak, ha kezdek soványodni, vagy sokat foglalkozni a kajával. szerintem ez olyan,mint az alkoholizmus: az alkoholista mindig alkoholista marad, csak tünetmentessé tud válni (mindig figyelni kell, hogy ne ess vissza, ha valami baki van az életedben épp). De már nem jelenti az evés a mindennapjaimat, és ez csodálatos érzés! Ez az igazi szabadság, hogy nem fontos!!

Annyit eszem, amennyi jól esik, és nem foglalkozok vele többet, mint amennyit szükséges! Mindenkinek üzenem, aki ezzel küzd,hogy megéri, mert ki lehet jönni az alagútból, és csodás napsütéses idő vár rátok idekinn! Sok erőt és kitartást kívánok mindenkinek, és ne hagyjátok, hogy erősebb legyen nálatok ez a sz@r, merjetek segítséget kérni (szakembertől!, ha a család nem is vesz komolyan, vannak tb finanszírozott lehetőségek!!), ne féljetek a kórháztól és az orvosoktól, mert bár nehéz elfogadni,de jobb életminőséget szeretnének számunkra, és segíteni tudnak! És persze a legnehezebb azt meglépni, hogy ne akard átvágni a fél világot, meg magadat leginkább, főleg,hogy a fél világ nem hülye, és látják,hogy baj van. Hajrá mindenkinek!! (Amiatt tettem fel a kérdést, mert kezdtem visszaesni kicsit, de már sokan rám szóltak. Tanácsok néha-neha visszaesőknek: plusz kisétkezés bevezetése (nálam reggeli, mert nem szokott lenni), könnyű, jóleső, egészséges ételek fogyasztása (nincs bűntudat, leterheltségérzet), és valami stresszcsökkentés (mozgás, meditáció, olvasás, kinek mi jön be! )