Anorexiás lehetek a leírtak szerint?

Az hát, és ezt te is tudod.

Tessék, itt a válllon veregetés, eléggé beteg vagy, hogy orvoshoz fordulj. Megérdemled, hogy kigyógyulj ebből.

Hidd el, ezzel hosszú távon élni pokoli, és kiszállni egyre nehezebb.

Persze, eleinte ott az eufória, a kilók csak úgy olvadnak le, a test engedelmeskedik, a koplalástól szinte betépsz. A rituálék, a titkolódzás még izgalmas, hogyan lehet hazudni a szüleidnek, a világnak, magadnak, hogy áhh ez genetika, akármit eszem, nem mennek fel a kilók, hehhehe...

Aztán egy idő után beüt a betegség igazi arca és jön a koppanás.

Elkezd hullani a hajad. A bőröd kisárgul, sápadt és foltos lesz. Állandóan vacogsz, a hőháztartásod fejre áll.

Az arcodon, a karodon, a lábadon megerősödik a szőr.

Le fogsz gyengülni, és képtelen leszel alap dolgokra is, leülni is fájni fog, nem fogsz tudni semmit csinálni.

Az élet elsuhan melletted, a kortársaid pasiznak, megházasodnak, önnálósulnak, dolgoznak, te megrekedsz mint örök tini.

Egyedül maradsz, kivéve talán a többi étkezési zavarost, akikkel csak a démonjaid közösek.

A betegség màr nem új, nincs mit takargatni, a összes ismerős és rokon csak forgatja a szemét.

Hülye rituáléid lesznek, és minden ébren töltött perced a kaja körül forog, minden a számoknak van alárendelve, centik, kalóriák, kilók grammok, órák, napok...

Az élet elkezd elmenni melltted, esetleg a többi anorexiás beteg marad, akivel még lesz közös pont.

Aztán elkezdenek ők is kihullani, eleinte váratlanul, azok akikre nem számítanál. Aztán hullámokban a többiek. Lesznek akik kiszállnak, és a normál életükből kiugorva jönnek bíztatni, hogy lehetne neked is életed, a szenvedést hátrahagyhatod.

Ezen a ponton már mindenképp lesz maradnadó elváltozásod, a csontjaid, a szíved, az emésztőrendszered sosem lesz már a régi.

Szóval szállj ki mielőtt késő, ne erre pazarold az életedet.

Tudom, ez verseny, magaddal és a világgal szemben, ki lesz a legbetebb, ki a legcsontosabb, kinek vannak a legszánalmasabb tünetei.

De hidd el, nem kell neked lenni a legborzalmasabban betegnek, hogy kiérdemeld a segítséget.

Menj el orvoshoz.

Próbálj meg kiszállni. Nem éri meg.

Mi a végső cél, milyen súlyt akarsz elérni?

Amúgy úgy néz ki, van esélye bőségesen, hogy anorexiás vagy

2 hát mi lenne, természetesen minél alacsonyabban, minél sokkolóbbat....

Ez a verseny, magaddal, a számokkal, a többi beteggel, ki tud még rozogább, még pocsékabb állapotba kerülni.

Tök felesleges ez a számháború csajok, próbáljatok nem belegabajodni. Nem olyan jó buli ez mint hiszitek.

Anorexiás, bizony, és itt nincs megállás.

Vagy enni kezdesz - és fogsz is, előbb-utóbb -, vagy a hatalmas önkontrollod a koporsóig vezet.

ITt nincs köztes állapot. Vagy eszel, és visszahízol normális súlyra, vagy aggid koplalsz, míg belehalsz.

Nem lesz olyan, mint a filmekben (szép, nyugdt), hanem borzasztó fájdalmas, amikor gyakorlatilag az élet is fáj. A csontjaid, az ízületeid, a gyomrod (de mintha késsel szurkálnák)... minden mozdulat, a lélegzet.

Aztán nem bírsz menni (én 34-35 kg-san 5 méter után majdnem összeestem), egy hajmosásnál majdnem elájulsz, és végül meghalsz.

Nem tudom, mennyi idős vagy, de az írásodból teenager lehetsz. Bárhogy is, most, amikor fejlődik a szervezet, nem kellene megmérgezned magad ezzel. Félő, hogy nem soká maradandó "sebeket" szerzel majd, és lábra is alig fogsz tudni állni. Utána jön a korház és a 2 éves rehab.

Próbálj ennek elébe menni és megakadályozni ezt.

Ja, és a károsodásokról ne is beszéljünk.

Én egész jól megúsztam, "csak" a gyomrom maradt szr, de szerencsére minden más értékem jó.

Az emésztésem viszont kuka.

Gyakorlatilag minden nap fáj. Ha új ételt eszek, akkor jobb lenne meghalni, olyan görcseim vannak.

Sohasem lesz a régi. Sohasem ehetek meg egy szelet bármit büntetlenül, fájdalom nélkül.

Neked is ez lesz a vége. Minél tovább csinálod, annál inkább tönkremész benne, és az, hogy én pl felépültem szinte maradéktalanul, nem jelenti azt, hogy te is.

7-es, teljesen mindegy, mit mondunk, egyébként.

Majd nála is eljön a pont - jó esetben -, ahol ÉLNI akar, nem vegetálni és a halállal szórakozni.

Ha nincs szerecséje, akkor pedig belehal az étkezési zavarába :(

Valahol hallottam, hogy az anorexia halálozási aránya 6%. Szóval sajnos hosszútávon ez életveszélyes probléma is lehet.

Azt ne feledjük, hogy a koplalással a szervezet nem fogy, hanem gyengül. A kettő között hasonlóság, hogy a kg-k mennek le, de baromi nagy difi, hogy a koplalásnál a szervezet nem csak a zsírt, hanem az izmot is elégeti, így válsz egyre erőtlenebbé, s elérve egy pontot, az agy nem kap elég tápanyagot, akkor leállíthat egyes, nem létfunkciókat...