Hogyan fogadjam el a testsúlyom?

Nekem a sport segitett. Nem dietazok csak annyira figyelek az etkezessel kapcsolatban, hogy sok zoldseg-gyumolcsot egyek, de ennyi.

Amiota sportolok, nincs buntudatom az eves miatt.

Nem pszichológus kell neked, hanem sport.

A BMI az egy olyan dolog, hogy semmit sem ér. Ugyanis a zsír meg az izom tömege nem egyforma, egy 100 kilós csupa izom ember sokkal vékonyabb, mint egy 100 kilós ember, akinek semmi izma.

Mivel te nem említed, hogy sportolnál, sőt, még a napi 5000 lépés sincs meg mindig (ami egyébként baromi kevés, 10000 az ajánlás), ezért merem feltételezni, hogy te nem az izmos kategóriába tartozol. Simán lehet, hogy duci vagy.

De nehogy most elkezdj fogyókúrázni, a te megoldásod a sport. Mindegy is, milyen sport, ami neked elérhető és szimpatikus. Akár valami csapatsport (foci, kosár, kézi, akármi), vagy tenisz, pingpong, úszás, futás, (gyaloglás rendszeresen), tánc, amit akarsz. De kezdj el mozogni.

Vagy pedig fogadd el azt, ahogy kinézel.

Pedig nem árt egy szakember, mert lassan étkezési zavaros leszel.

Én is 58-59 kilósan - teljesen normális testsúllyal - váltam azzá. Kövérnek láttam magam, elkezdtem, kényszeresen sportolni, csökkentettem evést - de már minden evéskor bűntudatom volt, stb.stb.

Az étkezési zavar nem 45 kilósan jön, hanem az, egy általában normális testsúlyon észrevétlenül kialakult mentális probléma súlyos következménye