Egy ember hogyan tudna táplálkozni az erdőben? Túlélné?

Az emberek táplálkozásában a hús igen kis szerepet játszott korábban - még ezelött 100-150 évvel is az volt a normális, hogy hetente egy-kétszer volt csak asztalon. Amíg a természeteben éltek, addig föleg gyümölcsöt meg növényeket ettek - és itt fel szeretném hívni a figyelmedet arra, hogy a medve is a téli álomhoz szükséges zsírtartalékot nagyrészt bogyós gyümölcöskböl szerzi be.

A gyökerek meg általban tömény keményítöraktárak, amik kimondottan kalóriadús élelmiszernek számítanak.

A mai modern ember? Némelyik egy felszerelt konyhában, kamrában éhen halna, ha nem tudna pizzát rendelni...

A legtöbbünknek nem menne, az biztos. Nincsenek meg hozzá a tudásunk, tapasztalatunk. A szükség nagy úr, de ezzel együtt is nagyon nehéz lenne és versenyt futunk az idővel... Én még tuti bírnám 1-2 hónapig, van, aki közel sem...

S persze erdőfüggő is a dolog, melyikben mi van, az évszak se mindegy... Ha minden kukac a fa kis nyílásaiban lapul s nem tudod kiszedni (bár az ember a legismertebb eszközkészítő állat, de pl. nem érzed, nem hallod, hogy ott van), akkor így jártál. A növények valóban nagyon kevés kalóriát adhatnak, ha nincs épp megfelelő szaka az évnek... A nagyobb állatok levadászása pedig nem könnyű. A kukacok, hernyók a legjobb tippjeim, azok egész tápanyagdúsak és viszonylag könnyű őket elkapni.

Nyilván a madártojások is csodálatosan vonzóak, ha sikerül találni és felmászni hozzájuk.

Az én fehérjeigényemet nem fedezné annyi bogyó, amennyit találok, az tuti. Extrém rosszul állnak belőle. (Néha eltűnődöm, a gyümölcsevő majmokkal mi van s a többi fehérjeszegény növényt evő állattal. Nyilván rengeteget esznek s talán elég takarékosak is.)

Az itteni erdőkben ősszel még ellennék, tonnaszám lehet találni diót. Nem komplett étel, de azért sokkal jobb, mint a gyümölcsök.

Régebben kalandvágyból sokat bicikliztem például az osztrák nemzeti parkokban, az ottani vadonokban. Volt úgy hogy túra közben megnyithattak valami zsilipet és az árvizek elzárták az útjaimat. A vadonban először a szomjúság jelentkezett, azt tiszta állóvízből csillapítottam. Ringlószilvát vagy szedret ettem. Valamint állóvizekben a könnyen kifogható halakat kezdtem kiszemelni, természetesen sülve került volna rá sor, de aztán odakeveredtem valahogy Bécsbe. Viszont tényleg kevésnek bizonyult a növényi táplálék, mert utána Bécsben a zsíros vöröshúsból készült felvágottat kívántam meg hogy az elhasznált tartalékaimat pótoljam.

De gazdálkodva nagyon jól meg lehet élni egy erdei tanyán. Egyik rokonom ott nőtt fel és a mai napig is ott gazdálkodik. Ott könnyen lehet tojótyúkot tartani és a tojás tápláló sülve vagy főve egyaránt. Fúrt vagy ásott kútból tiszta víz is van. A kertben meg krumpli és más zöldség megterem. Nála egy-egy mangalica is szokott mászkálni a bozótos részen. Meg hát egy épületben nem kell a téli hidegtől tartani.

Viszont a feljegyzések szerint Hanyi Istók tényleg a mocsaras vadonban élt és halat, békát, siklót, tojást evett.