Kövér vagyok de nagyon szeretek hízni, ez normális?

Amikor depressziós voltam pár éve, össze-vissza ettem; elképesztő időkben voltam éhes, amikor általában nem szoktam (mondjuk hajnali kettőkor). Azt is éreztem, hogy nem fizikai éhség volt hanem az agyam akarta hogy érezzem az ízeket. És ha nemet mondtam, nagyon keserű voltam. Ha épp jött a negatív hullám, amikor levert voltam mert valami felidézte bennem a kiváltó okot, akkor is ennem "kellett".

Summa summárom, eléggé meghíztam; és mindig, amikor ráálltam a mérlegre és többet mutatott, valahogy jó érzés töltött el, pedig nem volt előnyömre a hízás.

Amikor kilábaltam a depresszióból, akkor kezdtem felfogni 16 kg súlyfelesleggel, hogy mit is tettemmagammal és nem csak, hogy nem áll jól a felesleg, de fizikai gondokat is okoz. De ez tényleg csak akkor tudatosult bennem, amikor helyreálltam (és nem is egyik napról a másikra, hanem fokozatosan) - de addig mindig biztonságérzetetet adott és kellemes érzésekkel töltött el az egyre magasodó száma mérlegen. Valahogy ezzel azt is éreztem, hogy a világ látja, hogy valami nem oké velem - vagyis magamra vonhatoma figyelmet.

Ezt azért mesélem el, mert lehet, van valami, amit nem tudtál feldolgozni és jó érzés a hízás - elvégre segíthet kimutatni a világnak a benned rejlő feldolgozastlan fájdalmat/csalódottságot/akármit.