A családomban az apám depressziós folyton hajtogatja hogy: "bár meghalnèk azzal túl lennek mindenen' Néha jó a kedve néha rossz . Beismeri hogy depressziós gyógyszert is szed, de egyszerűen nem tud mitkezdeni magával . Mit tegyek?

Sajnálom, te semmit. Segíteni csak annak lehet aki kéri és a segítséget el is fogadja és a gyógyulás érdekében tesz is érte. Vedd úgy, hogy ez egy szint mint a videojátékokban. Neki kell ide eljutni. Ne kérdezd miért, de az emberek akkor kérnek segítséget, vagy hajlandók változtatni, ha leértek a "gödör aljára". Elméletileg az édesapád tudna magán segíteni, ha akarna. Nekem úgy tűni csak sajnáltatja magát, hecceli a családot, így jelzi, hogy gondja van: "no most ehhez mit szóltok: megyek a sírba". Egyszerű szerepjáték: "szegény én"-ként viselkedik. Na ez azért nem egészen így van. Talán nem kellene ezért körülugrálni. Leülni és tisztázni, ez az ő, és ez az én, amaz meg az anyám, bátyám... élete. Mindenkinek a saját életéért kell felelősséget vállalni, élni, megoldani. A múltban való vájkálás és a jövőtől való rettegés nem vezet sehova. És a legnehezebb: hogy érzi mit ért el az életben? Mit szeretne, vagy szeretett volna? Miért érzi az, hogy nem figyelnek rá, nem szeretik, nem becsülik? És igen család, tegyétek fel a kérdést ti is: ilyen egy harmonikus, boldog, kigyensúlyozott család? És az édesanyád /elnézést, ha nem él/ ő hogy van, elégedett és boldog? És te/ti?

Jobb kedvre deríteni? Miből gondolod a te dolgod? Ne haragudj, tényleg a te életed teljesen rendben van?

Vicces filmek, kabaré jelenetek néha átmenetileg segíthetnek. Értelmes hobbi, társasag, barátok... és ha egyensúly van a munka és a pihenés terén. Valakinel a természet, kert is segíthet.