Léteznek vérfarkasok?

Császtok!Sok érdekes spekulációt olvastam már a vérfarkasokról,és szerintem valamikor réges-régen léteztek,de lehet,hogy egy kevés még ma is él.

Aki szereti a vérfarkasokat,és további érdekességet olvasna róluk az kukkatson fel a [link] oldalra!

Üdv:Anita

alias Saszta

LéTezNek!!!!!>

A többnyire inkább hollywoodi filmekből ismert farkasember nem csupán a képzelet szülötte. Legalábbis ezt állítja Harry Brenann, aki Koszovóban szolgált az SFOR kötelékében, és aki hazatérte után nem sokkal megdöbbentő tartalmú könyvet adott ki az általa személyesen átélt eseményekről.

A katonatiszt a parancsnoksága alá tartozó alakulattal éppen egy, a hegyek között megbújó, a térképeken fel sem tüntetett településen robogott át, amikor arra lettek figyelmesek, hogy néhány helybéli egy megkötözött fiatalembert vonszol maga után, a többi lakos pedig átkokat szórva rugdosta, köpdöste a szerencsétlent. A békefenntartók természetesen közbeavatkoztak és megakadályozták az egyébként minden bizonnyal bekövetkezendő lincselést.

A meggyötört fiatalember - Brenann első feltevésével ellentétben - nem szerb katona volt, hanem szintén helybéli, akinek már az egész családját kiirtották a falusiak. Zorian egyetlen szót sem volt hajlandó mondani, ám a sebtében felállított táborba érkeztek olyan emberek, akik jóval bőbeszédűbbek voltak nála. A falubeliek szerint Zorian egy farkasember-család utolsó sarja, akit mint ördögi teremtményt mindenképpen el kellett volna pusztítaniuk, mivel rettegésben tartotta a környéken élőket. A katonatiszt persze ostobaságnak titulálta a hallottakat.

A történet szerint Zorian családja volt az utolsó, amely egy már régen letűnt faj képviselőinek mondhatta magát. Farkasemberek voltak, ám ez a meghatározás egyáltalán nem úgy értendő, mint ahogyan azt a filmekben bemutatják. Ezek a valóban létező lények ugyanis nem oly gyorsan változtak át, mint a mozivászonról megismert társaik és korántsem csupán az emberhús csillapíthatta éhségüket.

Kinevettük azokat, akik ezzel a sztorival kerestek fel minket, írja Brenann a könyvében. És egészen addig nevettünk is, amíg be nem következett az első holdtölte. Ekkor ugyanis Zorian befelé forduló, szótlan, komor viselkedése egy csapásra megváltozott. Jól láthatóan óriási fájdalmak gyötörték. Kínjában a földön vergődött és olyan hangokat adott, amilyeneket embertől még soha nem hallottam, írja könyvében.

Természetesen azonnal folyamatos megfigyelés alá helyeztem a fiút, ám a doki csupán széttárta a karjait és kijelentette: nem tudja, mi történik a sráccal. A szenvedés hangjai napokig betöltötték az egész tábort. Később a doki azzal keresett fel, hogy magam nézzem meg, mi van Zoriannal. A fiú a fogait hullatta, a bőre pedig úgy hámlott, mintha csak egy kígyó lenne, amelyik vedlik. Az arca is változóban volt. Mintha az egész csontszerkezete átalakult volna. Pofacsontja kiszélesedett, a homloka pedig szinte teljes egészében eltűnt. Szeme körül valamiféle kinövés keletkezett, melynek következtében Zorian valóban úgy nézett ki, mint egy vadállat.

Próbáltunk vele kommunikálni, de a fiú csak nézett ránk a tűzpiros szemével és úgy morgott, mintha valóban farkas lenne. Néha még az ínyét is felhúzta, így megpillanthattam a növekvőfélben levő agyarait. Hátborzongató volt. Néhány nap elteltével Zorian teljesen átalakult, jószerével minden emberi formáját elvesztette. Testét sűrű szőrzet borította, félelmetes tépőfogai immár teljesen kifejlődtek. Az egész folyamat egy hétig tartott. A fogoly szinte őrjöngött a ketrecében és hiába próbálkoztunk a legerősebb nyugtatókkal, semmiféle hatást nem értünk el. A felkínált, megfőzött ételhez hozzá sem nyúlt, de amikor az egyik katona mintegy próbaképpen egy csirkét dobott a ketrecbe, az a valami azonnal rávetette magát, darabokra szaggatta, és jóízűen elfogyasztotta. Néha megpróbált kiszabadulni, ám a ketrec ellenállóbbnak bizonyult a lény testi erejénél.

Az egész nem tartott tovább négy napnál. Akkor aztán ismét fájdalomsikolyok és a visszaalakulás rémséges velejárói voltak azok, amelyek következtében egy hét elteltével ismét a meggyötört Zorian ült a farkasember ketrecében.

Brenann természetesen jelentette a nem mindennapi ügyet a feletteseinek, minek eredményeképpen Zoriant egy helikopter elszállította a legközelebbi NATO-támaszpontra. A parancsnok kíváncsi volt arra, hogy mi lesz a fiú további sorsa, ám mindenhol falakba ütközött. A hadsereg akkor és ma is váltig tagadja, hogy bármilyen, rendellenes tulajdonságokkal bíró embert fogságban tartana.

Brenann azonban legalább ilyen állhatatosan ismételgeti, hogy igenis, létezik a farkasember. Hiszen a saját szemével látta!

Huh, de sokáig tartott ezt bemásloni. IKSZDÉ