Öngyilkosságról szóló kérdést milyen alapon törölnek?

Remélem, az anorexiásoknak is úgy segítettél, hogy még jobban beléjük rúgtál majd faképnél hagytad őket.

Ha minimlis empátia lenne benned és tényleg segíteni akarnál öngyilkosság határán állóknak, nem pedig csak beléjük rúgni, reagáltál volna a Google Drive-on írásomra.

Közben rájöttem ki vagy. Csak napokba tellett, hogy leessen. Te vagy az embergyűlölő felhasználó, aki kiírta, hogy pl bajbajutott embereken segítenénk e és utána lepontozott mindenkit, aki igennel felelt, majd elkezdte írni, hogy haljanak meg az emberek.

Mindig kiírsz valami ilyen bicskanyitogató dolgot, kitiltanak, újra reggelsz és újra kezded.

Akkor kiteszem ide. Pedig megnéztem a jogosultsági beállításoknál, de nem sikerült ezek szerint.

Kedves Idegen!

Egyszer ezen a fórumon azért közölték, hogy troll vagyok, mert leírtam, hogy mennyit tanulom a programozást és mellette mennyire nincs életem. Aztán leveleztünk az illetővel és így megtudta, hogy tényleg ennyit tanulok. Ez 2019 nyarán volt. 2019 decemberében már azt hitte, mennyire ügyes vagyok és nemsokára el fogok tudni helyezkedni a szakmámban, sőt, jó lehetőségeim vannak. Hát, spoiler, azóta se programozóként dolgozom.

Igazából engem az érdekel, hogy miért támadtál így le, különösen, miután pontról-pontra leírtam, hogy minden tanácsodat betartom lényegében.

Én tényleg nem tartom értékesnek az embereket. Jó, azokat talán, akik nagy hőstettet visznek véghez sokakért. De ennyi.

Viszont érdekes módon jól esett, hogy leírtad, hogy szerinted értékes vagyok. Nemigen szoktam ezt hallani. Sőt. Eddig rajtad kívül csak egy embertől hallottam, de tőle is vallási (számomra) bullshit-ként.

A legtöbb dolog, amit írtál fájt, méghozzá nagyon. Azért támadtam vissza, mert általános iskolában még elviseltem, hogy bántanak, aláznak, sírtam, otthon panaszkodtam és ennyi. Mára ennek vége. Megsebzett, sőt, embergyűlölő lettem és ha fáj, annak hangot adok.

Magamat különösen értéktelennek tartom, igazából annak vagyok a mintapéldája, hogy milyen ne legyen senki és hogyan ne éljen senki.

Nem jól látok (ráadásul úgy, hogy a szemüveget se tudják beállítani), nem jól hallok, az egyensúlyérzékem olyan, hogy egy villamoson szabályos táncot járok és még a szaglásom is tompa.

A krónikus betegségeimmel ki se lógnék a listából, ha elhunynék a COVID-ben, maximum aki meglátná az adataimat, azt hinné, felcserélték az életkoromban a számokat.

Szeretek bowlingozni, de béna vagyok, ugyanis nincs erőm odáig gurítani a golyót, ezért a csuklómat öntudatlanul elfordítom. Szeretek túrázni, de 15 km után rosszul vagyok és a legenyhébb emelkedőn is erősen fáj a combizmom (helye) és kiköpöm a tüdőmet. Bármilyen közös testmozgásról van szó, még azok is sokkal jobban bírják, akik évek óta semmit se mozognak, pedig én azért szoktam.

Szeretek tanulni, de olyan nehezen megy, hogy ha valamit 5 óra alatt megtanul az átlag ötösre, az nekem 35 óra. Akkor is, ha koncentrálok. Pedig használok színes filceket, elmetérképet rajzolok. Megértem én az anyagot, de ha az átlag 3 óra alatt, akkor én 15 vagy 20.

Szeretnék beilleszkedni, de valószínűleg autista vagyok és számomra totál érthetetlenek az emberek.

Szeretnék stabilitást az életemben pénz és munka tekintetében, de bármit tanulok és bármilyen lelkesen, mintha el lennék átkozva, nem sikerül benne elhelyezkednem.

Szóval értéktelen szemét vagyok. Konkrétan selejt.

Ha tudni szeretnéd, múlt héten egyik nap délután 5-től este 11-ig folyamatosan sírtam. Másnapra kicsit begyulladtak a szemeim, égtek és fel voltak dagadva. Akkor számbavettem, hogy csak Advil Ultra Forte van otthon, takarítószerek és fagyálló. Egyik se 100%-os módszer, de főleg nem gyors és fájdalommentes. Valószínűleg ha sokat gugliznék, akkor találnék fájdalommentes és gyors módszert. Azt tudom, hogy ott a hurok, de azt már nem, hogyan kell csinálni, hogy hatékony legyen.

Ennyit rólam.

Nyugodtan lenyomoztathatsz, informatikát tanuló emberként a hálózatokhoz ugyan nem értek, de annyit tudok, hogy sikerülne. Viszont így az életem maradékát is tönkretenné, ha begyógyszereznének. Így legalább sportolok, igyekszem egészségesebben étkezni, jól beosztani a napjaimat, teljesíteni az esti egyetemen, néha baráti programokat szervezni. A begyógyszerezés maximum elvenné tőlem még ezt is.

Nem vagy értéktelen szemét először is, továbbra is ezt gondolom, de, amiket leírtál, az továbbra sem indokolja meg, hogy öngyilkosnak kéne lenned. Senki sem szabadna, hogy az öngyilkosságra gondoljon.

Gyógyszerezés nélkül is lehetne a kezelést csinálni, van is ilyen klinikai szakpszichológus.

Eddig igazából konkrét problémát nem olvastam. Vannak szervi bajaid, de nem a haláltusádat vívod. Nem mennek a dolgaid, de van tető a fehed felett, étel a hűtődben. Nem írod, hogy otthon a szüleid betörik az orrodat vagy a nemiszerveden oltják el a cigarettájukat. Nem írod, hogy az alád rlitta a pénzeteket. És még sorolhatnám.

Ebből annyi derül ki, hogy calami gyerekkori trauma miatt, amit nem tudrál feldolgozni, nem vagy magabiztos és befelefordultál.

Ebben a szakember segít, aki nem feltétlenül gyógyszerez be, ha meg azt akarja, lehet másikat keresni.

Én pedig szeretem, ha megértenek engem és nem taamadásnak veszik, amit írok. Ha vakaki az anyámba küld el, több fiókról, trágár üzenetekben, akkor kiállok magamért. Nem lehet, hogy az eddigi pszichológusaiddal ez volt a gond? Tuudom, hogy nem vagy jól, de egy kis önkontrolt próbálj gyakorolni.

Önmagamtól töröltem azt a fiókot és utána végiggondoltam a dolgot, hogy megpróbálom veled más hangnemben tisztázni. Ezért jöttem is vissza. Bár lehet, hogy addigra tiltottad azt a fiókot, ebben az esetben tényleg idiótán jött ki a helyzet.

Kaja van (ettől nem lesz jó kedvem), bár télen tésztalevesen éltem és melegvíz se volt, lavórból fürödtem és mostam hajat.

Bár a mentális beteg anyám kiskoromban úgy pofánvágott, hogy beteg lettem tőle és általános iskolában főleg verbálisan, nagyon minimálisan (tényleg minimálisan) testileg is bántottak, örülnék, ha ennyi lenne a bajom.

Ha nem lennék 27 évesen 72-nek megfelelő állapotban annak ellenére, hogy igyekszem tenni ellene és lenne gyümölcse legalább valamelyik küzdelmemnek, már sokkal jobb lenne.

Addig az élet számomra egy rakás sz.

Senkin se segítettem, semmit se találtam fel, már mi lenne bennem értékes?

Még mindig nem látok egetrengető aktuális gondot. Egy múltbéli dologba belekapaaszkodsz, apróságokat nagyítasz fel, mert valamit nem emésztettél meg. erre a klinikai szakpszichológus való és nem az öngyilkosság.

Ha gondod van, arra a megoldást kell keresni. Ugyanúgy, ha belázasodsz se leszel

öngyilkos, hanem elmész a dokihoz.

***

"Senkin se segítettem, semmit se találtam fel, már mi lenne bennem értékes?"

Mert belőled nincs másik.

Az, hogy beteg vagyok és feleslegesen tanulok, az a jelen.

Értem, hogy nincs belőlem másik, ettől még nem vagyok értékes. Nincs hasznom és csak kárt csinálok.

Milyen kárt tettél? Gyilkoltál? Loptál? Megerőszakoltál valakit? Mert ezek a komoly bűntettek. Az, hogy a céljaidat nem tudod véghez vinni, nem bű, nem okozol vele kárt.

Van gyerek, aki 20 évesen még a gimit csinálja, mert nem tud következő évfolyamba lépni, egyszerűen nincs meg a tanuláshoz a képessége, ő se csinál kárt.

Bertie herceg - később VI György király öccse, János herceg az epilepsziája miatt nem tudott tanulni. Nem tudott koncentrálni, nem tudta megtanulni a tananyagot. De ezzel nem kárt okozott és igenis volt haszna a létének.

A te létednek is van haszna. Azérz nem látod, mert egy fel nem dolgozott sérelem nem engedtisztán látni, egyáltalán elég magabiztosságot adni, hogy leküzdjed a múltad. Egyszerűen, ha megtalálod a szakembert, akivel együtt tudsz dolgozni, akkor azt is meglátod, mi érdekel, mivel foglalkoznál.

Illetve, a sors is visszaadja idővel azt az embernek, ha nem áll jól az éllethez és érdemes lenne ezt is eljerülnöd. Egyáltalán, élned. Iírod, hogy nem örvendesz jó egészségiállapotnak, de sportolsz. Ebből arra következtetek, hogy valami apróságról van szó, pl súlyos betegség mellett örülnél, ha a wcre szárazan jutsz el és erőd se lenne sportolni. Ha egyszer tényleg lesz egy komoly bajod, észbe kapsz,hogy apróságok miatt szomorkodtál, közben elfecsérelted az életedet.

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__egyeb-kerdesek__105..

Nem tudom, súlyosak-e a bajaim, de simán elképzelem, hogy ha rákos nem is vagyok, akkor se élek 50 évnél tovább vagy akár holnap elvisz a szívem.

Már megtaláltam, mivel szeretnék foglalkozni, csak a sors nem engedi. Vagy van fent valaki, valami vagy tényleg szimulációban élünk, de el vagyok átkozva, hogy ne érjem el, amiért küzdök.