Hogyan találhatnám meg a célomat vagy hogyan találhatnék egy célt az életemben?
Isten igazán őszintén megmondom hogy gyerekkoromban volt egy célom a számítástechnika már akkoriban is nagyon foglalkoztattak a gépek meg úgy minden velük kapcsolatban. De sajnos kisiskolásként nem voltam elég tökös hogy ki harcoljam ,hogy én ezt akarom tanulni így a családból valakinek muszáj volt vendéglátást tanulnia, mert volt egy kocsmánk és az én lettem. Aztán tizen évig dolgoztam a kocsmába úgy mindenem megvolt barátok ,barátnő,pénz ,szórakozás,hobbi,munkahely.
Aztán később történt velem egy baleset akkor úgy eltűntek barátok, elhagyott a barátnőm az akkori barátnőm ,elkezdett szétesni az életem aztán azon vettem észre hogy bele zuhantam a komfortzónába se barátnő se nagyon barátok szex is csak néha. Szóval az általánosítás szerint pánpéter szindrómás ember vagyok bár nem ülök az anyám szoknyáján sőt nem kötődök úgy az anyámhoz ahogy a cikkek írják viszont szorongok eleget félek a pénz dologtól is nem merek kilépni a nagybetűs életbe így elég sok mindentől elzáródok. Viszont érzem nincs ez így rendjén de fêlek. Szóval most lehet kapok elítélést de. Visdzatérve a cikkre amit olvastam a pánpéter szindrómával kapcsolatban azt írják ezek az emberek még pl szüzek kapcsolatuk sem volt még nos én nem vagyok szűz meg régen volt pár barátnőm sőt régebben néha kalandoztam is és pl párkapcsolatban azt írják megmentőt keresnek és olyat mint az anyjuk aki kiszolgálja őket,nekem ilyen igényem sincsen viszont mégis nyakig vagyok a szarba . Sőt én mindig lázadó voltam a hívogatás vagy a számonkérés ellen is meg sorolhatnám szóval anyuci kisfia sem nagyon vagyok .
Viszont most az olvasott cikk után szorongásom lett,hogy lehet ebből a helyzetből nincs kiút. Szóval régen volt célom de ma már nincsen nem élek csak létezek
válasza:3/
Van erről a pán péter szindrómáról több cikk fent a neten az egyiket olvastam csak azt írják,hogy
"Az örök gyermekek sok esetben felnőtt foglalkozást űznek, esetleg felnőtt életmódot folytatnak, keresettel rendelkeznek, de ez csak egy álca, amivel védik magukban a mélyen meghúzódó sérülékeny gyermeket."
De ahogy írtam rám sok minden nem igaz a cikkből pl volt régen szexuális életem ,volt több barátnőm is,volt hosszú kapcsolatom is,aztán később lett egy balesetem utána kezdtem leépülni komfortzóna ilyesmi.Ma meg már a szorongás mellett folyton bűnösnek érzem magam és hibáztatom saját magam,önbizalmam önértékelésem kb nulla.De ahogy azt is írtam nem ülök az anyám szoknyáján nem úgy pattogok ahogy ő fütyül mindig lázadó voltam mikor kérdezték hova mész vagy hívjál fel ha oda értél meg a puszilgatás meg ilyesmi ellen,meg nem babusgattam vagy babusgatom édesanyámat folyton.
válasza:Kérdező én nagyon nem hiszem el, hogy ez ne lenne kamu kérdés.
Nincs az az ember, aki olvas egy cikket és ennyire magára akarná húzni a benne olvasottakat és egyben küzdeni is ellene, mint amit te itt lenyomsz.
Ha szerinted rád így meg úgy igaz, de nagyobb részben mégsem igaz a cikk, akkor mit foglalkozol vele?
Akinek joga és végzettsége lenne téged diagnosztizálni, az sem egyből a pán péter szindrómát húzná elő a kalapból, azt elhiheted. Mások meg, akik nem ennyire edukáltak, megint nem ezzel fognak letámadni.
Miért hagyod, hogy egy cikk meg egy nevenincs újságíró ennyire belemásszon az életedbe? Ettől érzed jól magad? Hogy végre van mivel sajnáltatnod magad? Még mindig azt mondom, hogy nem hiszem el ezt neked.
5/
Szóval,hogy én idegeneknek leírom mi van bennem kockáztatva azt,hogy majd bántani fognak szerinted kamu a kérdés?Szóval az őszinteség ma már hazugságnak számít?
5/
Azért foglalkozok vele mert egy két ember ezt vágta a fejemhez szerinted ,hogy jutottam el a cikkig hát pont így.
válasza:Szerintem abba a hibába esel, mint amikor az ember rákeres a torokfájásra, és aztán azt hiszi, hogy halálos beteg. Az se jelent sokat, hogyha az isemerőseid ezt mondják rád. Elég gyakori jelenség lett, hogy pszichológiai zavarokat egymáshoz vágnak az emberek.
Ami kérdésmezőben szerepel, arra a leírásban ott a válasz. Önállósodás, a korábbi emberi kapcsolatok visszatérítése, esteleg az informatika, mint hobbi. Nekem úgy tűnik a leírás alapján, hogy ezekre vágysz, és leginkább az önállóság hiánya zavar.
Pontosan mitől félsz a nagybetűs életet tekintve? Anyagi biztonság hiányzik? Félsz, hogy egyedül leszel?
8/
Hát igen a mai világban kategóriák vannak aztán kitalálnak valami megnevezést és ha egy két dolog mondjuk stimmel akkor az embert bekategorizálják és akkor az vagy amit mondunk.Nem egyszer fordult már elő,hogy pedig minden nem stimmelt rám,leírtam magamról valamit aztán kategóriába tettek és én csak is az lehetek és megbélyegeztek.Nem sok önbizalmam és önértékelésem van sajnos.Egyébként a számítástechnika mint hobbi már húszon éve velem van én magam lestem el mindent először ismerőstől majd később mikor fejlődött a net onnan is,magamnak rakom össze a gépeket szerelőre sose bíznám van néha,hogy ismerősöknek is csinálom meg előfordult már,hogy telefonokat is javítottam
Hát a régi kapcsolatok már valószínű nem jönnek vissza új kapcsolatok teremtése meg nem nagyon megy a magamba fordulás végett.
Igen már teljesen önállónak kéne lennem vagyis leginkább az anyagi részben mindentől félek ami pénzel kapcsolatos félek,hogy a megtakarításomat is elbukom vagy ha vállalkoznék bele buknék meg ilyenek.Meg igen egyedülléttől is félek most nem konkrétan párkapcsolati téren hanem,hogy nem fog állni senki sem mögöttem és akkor csak magamra számíthatok semmi segítség nem lesz és ez kicsit félelmetes dolog nem lenne aki tanácsot adna vagy ott lenne ha gond van sőt félek,hogy egyedül éhen hallnék meg ilyenek.Olvasom,hogy legtöbben tanulnak agyba főbe ennyi ilyen meg olyan diploma és kicsinek érzem magam,hogy én meg nem vittem semmire de én csak azt tudom megtanulni ami érdekel ami meg nem az nem tud érdekelni,és így butának is tartom magam mert sose voltam az a nagy tanulós még ha van pár szakmám is bár legtöbbjét nem szeretem.Sőt sokszor úgy érzem ki is égtem mert a szeretett hobbim is amit baleset után kezdtem már kevésbé tud lekötni a kezdeti lelkesedések is kiégtek egy ideig tárgyak vásárlásával próbáltam boldogságot venni de ma már azok sem jelentenek semmit sem már nem tudok nekik úgy örülni.És a legrosszabb mindenkit jobbnak meg határozottabbnak látok magamnál.Pedig amúgy elintézek dolgokat meg teszek veszek ha kell szóval ez sem pán péter szindrómás dolog,felelősséget is vállalok csak nem mindenfelé pl a pénz felé ahogy írtam nem merek,de ha csinálok egy laptopot vagy telefont ott pl felelősséget is vállalok.
válasza:Túlgondolod. A komplett helyzeted annyi, hogy visszautasítod, hogy tágítsd a komfortzónádat azzal, hogy ki-kilépsz belőle folyamatosan, és inkább mmagadra hajtogatod ezt a köze nincs semmihez szindrómát, csak hogy ne te legyél a valódi felelőse a sorsod alakulásának. Bemeséled magadnak, hogy pofáraesés=rósz, meg hogy jaj, beégek, jaj, mi lesz akkor?
Pont így néz ki pedig az élet: befogadod, elfogadod, hogy bármi is jön, mész az elgondolásod felé. Akármekkorát koppansz, felállsz, folytatod. Ha önmagadban kell hibát keress, nem sajnálod az erőfeszítést a tényleges igazság kiderítésére. Ennek nem az a módja, hogy az első vígasztaló válaszról elhiszed, hogy az van. A valós hibát keresed, hogy tudd, mit oldj meg.
Ez az élet. Amelyik napodat nem így töltöd, az olyan, mintha egy váróteremben ülnél végig. Halott az, ami valóban vagy, mert nem engeded ki az istenverte váróteremből, ahol így alapjáraton semmi keresnivalód egyébként. Önmagad életidejét rablod el önmagadtól, pedig csak annyi a feladat, hogy nap mint nap ugorj egy jó hasast a trambulinról. Vagy ha kell, többet is. Kellemetlen? Nagyon. Félelmetes? Nagyon. Kockázatos? Nagyon. Egyet ugrasz, és más lesz az egész. Fájni fog? Mint az állat. Oké, csak még egyet! :) Idővel vagy az lesz, hogy a kellemetlenség része az örömnek, vagy az, hogy összeszeded minden bátorságodat, és megtanulsz fejest ugrani. Legalábbis miután rájöttél, hogy a talpas egyszerűbb, csak hát dögunalom.
Az élet élni akarja magát, rajtad keresztül is. A lehetőségek, mint kicsi magok, ott vannak benned. Hogy mik? A megfelelő időben nyilvánvalóvá válik előtted a megfelelő lehetőség. A táptalajt te nyújtod, te vagy a Gazda az egész istenverte történetben. Akkor is evidens, ha nem hiszed el, pedig épp emiatt azt idézed elő, hogy tulajdonképpen nincs gazdája benned semminek, tehát, mivel te vagy a főnök, az lesz, amit gondolsz. És még sehol sincs a vége a mókának.
Ha nem ugrasz a mélyvízbe, ha "megúsznád szárazon", akkor a magocskák csak várnak, hogy jöjjön az a víz, lehessen apró csírát bontani, hadd élje magát az élet! Amikor beindul, valóban, nincs visszaút. A te dolgod kiválasztani, mit szeretnél "gondozni", majd egyre inkább sokasítani, "termelni". És lehet, hogy csak a gyümölcseit szüretelve jössz rá, hogy kár a gőzért, nem kell senkinek ez.
Amivel semmi baj nincsen, mindig van hol gyökeret ereszteni kicsit, nem fogy el a föld alólad. Kicsit hosszú lett, remélem vissza-visszatérsz majd rá, frissíteni a szoftvert kicsit... Na jó, lépek, ugornom kell egy elég nagy seggest ma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!