Hogyan lehetnék újra Önmagam?

Egyetértek az elsővel. Csak annyit fűznék még hozza, hogy gondolt át, hogy mi az ami visszahúz ill. visszatart attól, hogy olyan légy mint rég. Ha megkapod az igazi okot, akkor azt probáld megoldani.

Elég összetett probléma ez. Vigasztaljon a tudat, hogy nagyon sokan éreznek így. Ezt sokan egyszerűen depressziónak hívják, de szerintem ez túlságosan leegyszerűsített és sablonos megnevezés. Ha biokémiailag nézzük, akkor lecsökkent az endorfin és dopamin termelésed, amit a hüllőagyad (gerincvelő csúcsán helyezkedik el) termel. Úgy vagyunk megalkotva, hogy majdnem minden az érzékszerveink által érzékelt "normális" behatás azonnal endorfint termel (ízek, szagok, érintések, látványok, szerelem, szaporodás/orgazmus stb.-stb). Persze itt normális alatt a szokványos mértékletes dolgokat értem. Agyunk homloki részében középen és hosszában, a főemlősagyunkban helyezkedik el az un. ítéletalkotó rész. Ez a rész képes arra, hogy a meghozott ítéletével megakadályozza az endorfin és dopamin termelést, vagy előidézze az adrenalin termelést. Tehát kimész sétálni és beleszagolsz a levegőbe, vagy ránézel egy fára, vagy eszel egy pizzát, mire a hüllőagyad automatikusan ontani kezdené az endorfint (fájdalomcsillapító, boldogság és elégedettség érzést okoz). De a főemlősagy ítéletalkotó része jelzést küld, hogy nincs kifizetve a múlt havi gázszámla, (tehát nincs ok a boldogságra) mire azonnal blokkolódik az endorfintermelés. Sőt, éppen beindulhat a rossz értelemben vett adrenalintermelés. Sok módszere van az endorfintermelés helyreállításának, de ezen módszerek egy része nagyon káros (gyógyszerek, alkohol, kábítószerek stb-stb). Másrészt nagyon nehéz szerelmes, szeretkezős, szeretetteljes vagy egyéb endorfintermelő állapotba jutni, amikor már mindent leállít az ítéletalkotó rész. Amit eddig tapasztaltam (talán ezt a legkönnyebb megcsinálni a depressziós állapotban is), és a legkevesebb mellékhatása is ennek van, amikor nagyon erős testmozgással felviszed a pulzusodat, vérkeringésedet a határértékek fölé, és mivel ha 100 egység adrenalint előidézel így, akkor a hüllőagyad ugyanennyi endorfint termel, miután az visszahúzódik. Ahogy szép lassan "ülepedik" vissza az adrenalin, arányosan úgy emelkedik fel az endorfin. Ez kb. 30-60 perc múlva teljesedik ki a nagyon erős testi igénybevétel abbahagyása után (ilyenkor lehet fát hasogatni a hátadon, és egyáltalán nem okoz frászt az egy havi gázszámla elmaradás). Ilyenkor olyan mértékű az endorfinmennyiség, hogy "átbillen" a rendszer, vagyis nem képes érvényesülni az ítéletalkotó rész. Itt a városban ezt a módszert ajánlanám egyedül. Persze őseinknek minden másodpercben fullon volt az adrenalinjuk (mert minden pillanatban arra kellett ügyelniük, hogy nehogy megegye őket egy épp arra járó kardfogú tigris), így mikor magukra húzták a barlangajtót, abban a pillanatban könnybe lábadt a szemük a tömény endorfin és dopamin mámortól. Ettől dobtak még rá egy lapáttal vagyis szaporodtak és ettek egy nagyot, majd elaludtak mint a tej. Tehát az életet az idő tűhegyén élték minden másodpercben, vagyis valójában éltek, nem úgy mint mi, akik csak hébe-hóba, nagy ritkán.