Hogyan adhatom önmagam? És hogyan lehetnék lazább?

Én pont ilyen voltam, nagy társaságban még mindig néha "visszaesek". Én azért voltam ilyen, mert folyton alábecsültem magam, másokból meg túl sokat néztem ki. Mintha mindenki tökéletes lenne, csak én lennék "hibás".

Én ezt úgy viseltem el hogy mizantróp lettem (najó, azért ebben nyílvánvalóan a kedves embertársaim is segítettek). És később úgy küzdöttem/küzdök ellene, hogy megismertem saját magam és az embereket (kis pszichológia, Myers-Briggs Type Theory). Mostmár tudom, hogy milyen vagyok és milyen nem vagyok, kezdek elégedett lenni magammal, és ami a legfontosabb, már sokkal gyorsabban kiismerek egy embert és nem esek abba a hibába, hogy tökéletesnek látom (és főleg nem akarok már egy nem létező emberideálra hasonlítani).

Önismeret! legyél tisztában azzal, hogy ki vagy és ki nem vagy, de azt is tudd, hogy minden pillanatban változik minden, tehát még lehetsz az, aki most nem vagy, de azzá szeretnél válni :D Elhatározás és akarat kérdése.

Ne akarj mindenkinek megfelelni. Tudd, hogy a társaságban a többiek is pont ugyanúgy éreznek, mint te, ez biztos. Ők is attól félnek, hogy nem fogadják el őket, csak mások a módszereik (pl. nem visszahúzódnak, hanem még hangosabbakká válnak).

Ha gyakran nem jut eszedbe semmi, akkor készülj rá a szituációkra először. Olvass el egy-két újságcikket egy témában, műveld ki magad belőle és legközelebb hozd szóba. Ha a többieket is érdekli, már félsiker! Neked pedig lesz mondanivalód, hiszen birtokában leszel néhány ténynek. A tények, adatok közlését az emberek többre becsülik, mint az egyszerű véleménynyilvánítást, hiszen tudjuk, véleménye mindenkinek van...

Eleinte lehet, h elbicsaklasz majd, de később belejössz, én is így csináltam. Plusz nyereség, hogy így egy csomó új dologról értesültem, hogy mi is történik a világban. Mondjuk a társaságnak megfelelő témát érdemes választani.