Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Milyen szinten probléma, ha...

Milyen szinten probléma, ha úgy érzem, hogy "kevesebbet érek másoknál", továbbá, hogy "úgy érzem, hogy nem lehetek egyenrangú másokkal"?

Figyelt kérdés

Bocsánat a kérdésért, vagy ha túl sok hülyeséget írnék.


A problémám alapja, hogy úgy érzem, hogy nem érek annyit, mint a "normális" emberek, és soha nem is fogok annyit érni. Ez a gondolat teljesen kikészít és állandóan rosszul érzem magam miatta. Még a leghitványabb incel vagy troll az oldalon is olyan, hogy "biztosan jobb, mint én".


Bár tisztában vagyok vele, hogy vannak jó (vagy csak simán jobb) tulajdonságaim, ezekkel sokra nem megyek. Állandóan félnem kell tőle, hogy mikor szól be valaki, tesz megjegyzést, vagy csak érezteti, hogy én kevesebbet érek, mint a többiek. Sosem tudok felszabadult lenni, úgy érzem meg kell felelnem másoknak, hálásnak kell lennem, ha bárki, bármilyen kontextusban egyáltalán szóba áll velem, és persze mindig csak idő kérdése, hogy mikor lesz az a pont, hogy "elhagy" és többé nem beszél velem. Érthető módon egy kapcsolatot sem tudnék fenntartani, maximum ideig-óráig eljátszom, hogy nincs semmi gond, de később persze úgyis kiderül az igazság.


Jelentéktelen senki vagyok, akinek a véleményét nem hallgatják meg, akire alig emlékeznek és aki nem számít. Nem tudom van-e itt vagy bárhol olyan ember, aki ezt átérzi. Nem érzem magamat egyenrangúnak másokkal, és szerintem mások is így kezelnek (hülyének néznek, vagy épp sajnálnak "szegény hülye" - és ami a legrosszabb, hogy azért vagyok annyira okos, hogy ezt észrevegyem). Sőt, vannak erősségeim is, csak ezt senki nem értékeli, nem számít, nem fontos. Elvesztegetettnek érzem az életem, aminek jó vége úgysem lehet.


Én ebbe belefogok őrülni, és egy nap ez lesz a végzetem, mert ebből csak egy kiút létezik, de nem akarom ilyen könnyen feladni. (Mondjuk lényegtelen ez is, mert senkit nem fog érdekelni, ez sem)


Bocsánat a hülye kérdésért, nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok. Vagyis persze de, de csak merőben más origóból.



#rögeszme #Az értéktelen ember #A normálisak világába sosem fogok beleilleni #Őrület határán #Nekem már úgyis mindegy #Elvesztegetett élet, elszalasztott lehetőségek
jan. 7. 16:42
1 2 3
 21/23 anonim ***** válasza:
TB-re is van pszichológus
jan. 7. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/23 anonim ***** válasza:

Szerintem kérdező te iskolapéldáját szállítod annak, hogy milyen az amikor valakit teljesen megfosztottak az önbizalmától, és a saját személyiségétől. Az én tippem az, hogy a szüleid voltak a legfőbb ludasak ebben, te nem tehettél róla gyerekként. Viszont most már felnőttként a saját sorsod ura vagy, szóval tényleg jó lenne ha terápiába mennél, mert ahogy ezt az egészet leírtad, ez olyan szinten súlyos lehet, amiből saját magadat te nem fogod tudni kihúzni, még ha akarnád se. Ide azt hiszem tényleg külsős segítség kell, terapeuta vagy valami hasonló.

Röviden pedig a tippem az kórosan alacsony önértékelés és önbizalomhiány, illetve az ehhez kapcsolódó megfelelési kényszer. Amiket később még írsz, azokból talán kapcsolatfüggőséget is be tudnék tippelni. De gyanítom a problémád legfőbb gyökere a kórosan alacsony önértékelés, a többi csak abból jön mint kisérőtünet.

jan. 7. 17:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/23 A kérdező kommentje:

22.


Még bónusz annyi, hogy a teljes "önértékelésem" a másoktól kapott visszajelzésekből nyerem és nem fakad belülről. Erre már rájöttem pár éve, de nem tudok mit kezdeni vele. Tudom, hogy ez így nem jó, de mit kezdjek vele?


Viszont ez is olyan, mint egy lyukas vödörbe vizet meríteni, mert sosem érzem azt, még ha dicsérnek is kicsit, hogy "Na, akkor most nyugodt lehetek, érzem a saját értékemet" vagy lehetnék felszabadultan vidám, mert mindig keresem, hogy mit hibáztam, utólag pedig sokat rágódom, őrlődöm az ilyen hibákon. Legnagyobb félelmem, hogy csalódást okozok másoknak, többször előfordult már, hogy ezt majdnem öngyilkossággal oldottam meg, mert még az is kevésbé lenne rossz. Persze így utólag hozzáadódhatott az emiatti bűntudat is...


+ sokszor érzem azt, hogy akármit tehetek, nem válthatom ki a régi hibázásaimat, rossz tetteimet. És már elmúlt az az idő, amikor azt gondoltam, hogy egyszer majd elmúlik vagy ha ezt vagy azt elérem, akkor majd jobb lesz. Kicsit széthullottam fejben és teljesen elfogadom, hogy emiatt nem visel el senki ("Csoda, hogy az árnyéka kitart ön mellett!"), de nem esik jól.

jan. 7. 17:26
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!