Miért nem tudok megbízni az emberekben?

Jó neked:)

Én nekem elég, ha valaki kedves meg minden, én akkor már megbízok benne, ha ismerem, ha nem xD

Próbáld magad olyan emberekkel körülvenni, akik szeretnek téged, feltétel nélkül.

Ha új embereket ismersz meg, akkor legyél nyitott, de tudatosítsd magadban, hogy megvan rá az esély, hogy csalódhatsz benne, de adni kell mindenkinek egy esélyt.

Képzeld el, ha benned nem bíznának, holott te tudod, hogy milyen ember vagy.

Erre sajnos nincs garancia, be kell vállalni, 50-50% rá az esély, hogy csalódsz-e, vagy nem.

A kérdés az, hogy akarsz-e ezen változtatni.

Ha akarsz, akkor a módját is megtalálod könnyen.

Ha meg nem, akkor...

Én sem bízom senkiben, persze engem ez nem zavar.

A bizalmat elveszteni a legkönnyebb. Élni vele kicsit nehezebb. Ha azonban vissza akarod szerezni, az lesz életed legnehezebb dolga. Én sokakban bízom. Feltétel nélkül. De azok az emberek, akikben bízom, nem úgy jöttek a világra, hogy:"Én tudom, hogy xy bízni fog bennem 10 év múlva." Ez nem ilyen egyszerű.

Azok az emberek, akikben bízom, kiérdemelték a bizalmamat. Mint ahogy én is kiérdemeltem azoknak a bizalmát, akik bíznak bennem. Ez már csak ilyen. És ennyivel le is zárnám a bizalom megszerzése részt.

A bizalom megtartása egy nehezebb dolog. Ez a rész arról szól, hogy mit kell tenni, hogy megmaradjon valakinek a belénk vetett bizalma. Ezt a tetteinkkel és szavainkkal tudjuk befolyásolni. Erről nincs mit mondanom a továbbiakban.

A bizalom elvesztése sajnos elég sűrűn előfordul napjainkban. Amikor elvesztjük valaki bizalmát, az a valaki általában úgy érzi, hogy hátba szúrták. Ez nem mindig van így. Az emberek nagy többsége kapásból leüvölti azt az embert akiről úgy érzi "hátba szúrta". Az esetek 90%-ában tényleg hátba is szúrják. De ott a maradék tíz százalék, akikkel megbeszélik a dolgot. Közülük öt hazudik, négyet nem hallgatnak meg, csak elmondják a saját érveiket és magasról szarnak arra, hogy ő miként látja a helyzetet. Tehát 100 emberből 5 nem csinált semmit, és ebből az 5-ből 1 kap megbocsátást.

Ezzel az egésszel oda akartam kilyukadni, hogy az amerikai filmekben oly közkedvelt hisztisnő veszekedéseknek számát minél alacsonyabbra csökkentve, nem csak mi válunk jobb emberekké, hanem megbocsátást és empátiát tanulhatunk, valamint a közérzetünk is jobb lesz.

Ha a problémánkat nem üvöltözéssel, hanem beszélgetéssel oldjuk meg, máris van egy jó napunk!

mert okot adnak rá!.. sajnos.

ennyi a lényege